Pálfordulás - English edition

Hy Everybody!

Its time now, to write in english. And It’s already August, I came home in June. To tell the truth, I didn’t have time to write at all. Summer is always soo busy. And it seems that shiplife It’s finished for me.

Well yes, this last one it was a short contract, but to tell the truth, It was enough. What’s happened, I take it as a sign, a sign that maybe I should stop. It was an amazing contract like always, because I got new friends, I improved my knowledge, I had such a good moments, adventures.

Now, after few month, I realised, that I’m gonna always miss the ship, all my life. It’s a thing that one can understand just if has some experience too. Easy and hard together but at the end the real life is out of the ship definitely.

So how I wrote already in my previous letter, it’s time to change for me! I need something new, refreshing, excitable. Eventhough I’m gonna miss the friends, the fun what we had together, all those nice memories, It’s a bit like the time has stopped for us and when we are going home, all around us, everybody has something new to be proud of. And the ship, Disney Fantasy, which was my second home for this year, It’s gonna miss as well. So weird to say goodbye for all of this. There is one thing that I never gonna forget and wich I learnt here. Never say never, this is important. Even if the opportunity is less then 1%, we never know, what is gonna happen. And we have to know, that God, he is always there with us. No matter what, wich kind of difficulties cross our way. He is there, always! And we have to keep our eyes open, to catch the signs, and so find the right way what He try to show us.

I love airports…..everywhere on the planet airports are the only places where you can see all different nationalities…this feeling makes me comfortable, I don’t know why, but also forse that fact that we are belong somewhere, we have a HOME, that is ours. And where we always return one day. It’s like a strong castle wich has a big strong walls but also it has bridges.

After a busy summer, with my brothers wedding and a little travelling, I arrived for few days in Malta where I met up with one of my friend from the ship. Getting closer to the end of summer, we are just realise, that all it passed so fast. And that’s why is soo important to find our ’job’ in everyday, around us, what is our ’business’ at the day with what we can make happiness around us. I learnt a lot of the maltese people. They are so easy and nice people, I’m not really impressed about it, I was wondering that, because It is a small island, a bit far away of everything. It has a mix culture, a little bit of italian, a little bit of arabic, and most of them they speak english really good. The city has a lot of history, and the religious is extremely important. Dad was here few years ago, I knew from the beggining, why he liked it so much. Malta has two other ssmall islands as well, Comino, 4 person lives there and Gozo, wich another treasure of the country. Just a suggestion, whoever wants to visit Malta, to see everything It needs at least one and a half week. Once during my vacation there, I was so sick, that I had to go to the doctor, wich is not that easy especially when we are another country. I got an information from a friend, who is living there, that there is a health center, wich is open 24 hours and no need to pay. I didn’t want to believe. I went to the place around 11, I was alone, and few old ladies helped me where to go. At the doctor, there was no need to wait, I got some medicine, and receipts, and that is all. I didn’t have to pay, and now I am more than perfect. : ) The other day, we wanted to taste the fruit of the cactus, and one shop was just closing, but the guy gave us one-one of it, to try, he also removed the hulls. Anyway… the sea is extremely azur and clean. I decided, I will definitely come back once when I will get my boat. : D

The other big adventure for me was the two greek islands: Santorini and Ios. Both has their own beauty, different ones. Santorini is full of tourist, every day. So It needs more patient. But the island has a lot of surprise and beauty that it doesn’t has any other land of the world. At least once It worth to see it. It is a vulcanic island, It forms the southernmost member of the Cyclades group of islands, in the middle, Nea Kameni is still alive vulcano, the youngest island in Greece, and it has no inhabitants. Because of my sickness, I had to miss the scuba diving here, so definitely I have to come back, must be very interesting around the vulcano under the sea. There is no green on these islands, but they offer other surprises for us. Ios also a treasure, smaller and more quite island, just started now to become more famous. Chora, the capital is like a labyrinth with all the small streets. The most beautiful beach there is the Calamos, there is nobody there, because still there is no tourism, the road is quite difficult, but It’s worth it.

Now I am heading forward to Italy, Toscana, Montalcino. I will work there for two month. It was a big old dream, to be there, to discover that part of Italy, and now, thanks God, I got this chance, cannot even believe it. Sitting at the airport of Rome, I have such a lot of plan, what to see there, where to go. To take a bicycle and go, to the mountaint, to the see, to the bath…everywhere. And now It’s gonna be a perfect time for me, to arrange my future plans, to figure out wich step I should take now. What to do, where to go. I am a bit confused, and full of dreams, full of plans, maybe better like this. I just need this relaxing time, in a small village with 2000 inhabitants and to set all.

Before everything the most important is the family. There is no better place then HOME, and if we find ours, could be also a big step forward. : )

I quit now, time to catch the bus, hopefully I will write soon. I wish for everybody good days, let’s find our ’business’ every day!

Bye

                                                                     

Negyed évszázadosan a fedélzeten!

Kedves Hűseges blogolvasók!

Kicsit megkésve bár, de végre tudok szakítani időt arra ami igazán örömmel tölt el. Írni a blogomat, hiszen így megoszthatom élményeimet, tapasztalataimat mindazzal akit érdekel és megfogalmazhatom itt mindazt, amit érzek, ami bennem van, sőt írás közben még a kérdéseimre gondjaimra is oly sokszor kapok választ. Valahogy a gondolatok és a “begépelés” nyomán mintha több minden lenne mögötte, mint az ami valójában. Azért próbálom átadni maximálisan amit szeretnék.

Szóval a business az elindult, elég keményen kezdődött, mint ahogy vártam. Nem maga a fizikális munka a nehéz, hanem mentálisan és érzelmileg belerázódni ebbe a környezetbe. Kezdve azzal, hogy 3 héten belül a legeslegjobb fej munkatársak hazamentek, szerződésük befejeződött, és többük nem is tervez visszajönni, ami elszomorító, ha önző vagyok, de ugyanakkor boldogító is, hiszen mind tudjuk, ez az élet nem az amit egymásnak szeretnénk, ez nem egy életcél sem, ugyhogy az első hónapban vegyes érzések irányították a hangultomat elég erőteljesen. És egy picit furcsán is éreztem magam, mit is keresek itt megint? Pár hét után megkaptam az egy éves kitűzőmet a cégtől ami elismerő de furcsa érzés is volt egyben. Ez az első munkahelyem ahol legalább egy évet eltöltöttem. Elgondolkodtatott rendesen, kemény kérdéseket hozott fel bennem a személyiségemet és a jövőmet illetően. Megfogalmazódott bennem egy “szép volt, jó volt, elég volt” érzés, itt az ideje, hogy most már tényleg a jövőmmel foglalkozzak.

Ebben a lassan két hónapban, szintén volt szerencsém élményekben, anélkül mondjuk nem is lehetne nagyon élvezni. Búvárkodtunk, 12 m mélyen, talán nem is lehet leírni megfelelő szavakkal. Amit láttunk, az a víz alatti paradicsom. Színes élővilág, száz féle színes kisebb nagyobb halak, még egy nagyobb teknős is üdvözölve minket elúszott mellettünk, és ez még mind semmi. Meglepetések sorozata tárul elénk. Ennek az élménynek köszönhetően bakancslistámra került a búvárjogsi megszerzése is.

Kubai menekültek megmentésében is “részt vehettünk”, mégha sajnáltuk is őket, mivel az amerikai parti őrség kezére kerültek az akció után, jó érzés volt látni, hogy a Disney Fantasy dolgozói maximálisan toppon vannak ilyen téren is. Megerősítette a biztonságérzetét a vendégseregnek de valahol legmélyen a miénket is.

Tortola legmagasabb pontján is jártunk a Nemzeti Parkban ami egy igazi, filmbe illő esőerdő óriáspókokkal, óriáspókhálókkal, hatalmas füge fákkal, és különféle pálmákkal. Jamaica-ban még rengeteg tervünk van, egy kicsit sem kis sziget, ellenben van rendesen látnivaló. Nagy Kajmán Sziget egy rendkívül drága hely, de nagyon hangulatos. A házak, épületek stílusa nagyon egyedi és barátságos. Cozumel, mexicói sziget, maradt a kedvenc, rendkívül ólcsó ellenben természeti szépségeiben rendkívül gazdag.

Ami számomra rendkívül tanulságos marad, szembesülni az ezeken a szigeteken élők becsületével majd megtapasztalni a saját bőrünkön többször is. Európai fejjel gondolkodva, ha valaki elhagy egy telefont, fényképezőgépet vagy bármilyen értékesebb dolgot, azt teljes mértékben eltűntnek nyilvánítjuk és keresztet vetünk rá. Főleg egy ilyen idegen környezetben teljesen más nemzetiséggel körülvéve. Hadd világosítsalak fel most titeket ezekről a kultúrában talán picit szegényesebb, de annál nagyobb becsülettel és tiszteséggel rendelkező gazdaságilag hátrányban szenvedő emberekről. Kétszer is előfordult, hogy két különböző szigeten, egy egy barátom elveszítette, a taxiban hagyta értékét. Mindkét esetben, az értékek visszajutottak gazdájukhoz épségben, több hét elteltével. A taxis névjegykártyáknak és a kapcsolatoknak, kommunikációnak köszönhetően de nagyrészt, a helybéliek tisztességes mivoltuk miatt. Hatalmas leckék ezek, finoman de határozottan húznak vissza a földre minket, az egekbe szálló gondolatainktól, hogy lépésről lépésre kikristályosítsák szemünkben a Földünkről elképzelt képet.

25. szülinapomat a fedélzeten töltve, nem számítottam nagyon semmi extra nagy ünneplésre, és a helyzet az, nem is úgy alakult ahogy számítottam. De a végére megszépült, és az ünnepi “kívánságom” is pozitív irányban indult el. Megleptem a remy csapatot egy közös fényképekből összeállított bekeretezett montázzsal valamint egy üzenettel az egész csapat számára. Életemben talán az eddigi legérthetetlenebb az a mentális környezet ami most körülvesz. Nem volt még eddig “szerencsém” ilyen érzelmi nehézségekkel együtt dolgozni, még akkor sem, ha az elején eldöntöttem, hogy ide a munka miatt jöttem és nem szórakozni. Ez a fájdalmasan erős érzés nem múlt még el, és valószínűleg nem is fog a szerződésem végéig, talán enyhült egy picit főnök váltás miatt. Az amikor a szivem azt diktálja, minden megoldódik idővel, bízzak a Jóstenben, továbbra is legyek bizakodó és pozitív, legyek vidám és segítőkész, és értsem meg minden rossz szándékú és ellenséges indítványozást. Az eszem ellenben azt diktálja, nyissam ki a számat és őszintén, még ha nem is okoz semmiféle változást, álljak ki az igazamért. Mégha enyhe úton próbálkoztam is ezzel, nagy változást sajnos nem okozott, nem adom fel, van még egy kis időm szerződésem végéig. Valószínűleg csak nekem ilyen fontos mindez, hogy ez a kis csapat legyen egy erős ahogy eddig mindig a múltban, ne legyen ennyi ellenségeskedés. Mindenből tanul az ember igaz, és erősödik az érzésekben de legfőképp a hitben. Azért több apró jó dolog is történt szülinapomkor. Volt lehetőségem segíteni elkészíteni a tortámat, ami egy igazán finom Paris-Breast praline-képviselőfánkos mogyorókrémes tradicionális francia desszert. A munkatársak is nagyon kedvesek voltak, felköszöntöttek, és csaptunk egy kis lazább közös vacsorát is.

Ilyesztő ez a 25 éves kor, 18 évesen azt hittem, ekkora már elérek egy bizonyos pontra, hogy valamit tehetek az asztalra, nem feltétlen ház, kocsi, család…. 7 év eltelt, és ha azt vesszük, dolgoztam, tanultam egy keveset és világotjártam. Nem túlságosan jövőépítően hangzik mindez, viszont ebben a hét évben 100%-osan kimondhatom hogy boldog voltam, és semmit egy percig sem bántam meg. Egyik lépésemet sem, és erre büszke vagyok. Úgy érzem, minden csak a javamra vált a végén, minden jóbol rosszból tanulhattam, erősödhettem. Az ember mondjuk élete végéig tanul, és ez így csodálatos. Most elértem arra a pontra, hogy teljesen újat tapasztalhassak, hogy felfrissítsem magamat, az agysejtjeimet, ha most nem lépek semmit, az lenne egyféle elkényelmesedés, hiszen a könnyebb utat választanám. Na ez nem én vagyok! : )

Biztos van amit még leírnék, de most nem jut eszembe, majd a folytatásban. Hadd fejezzem be egy Walt Disney idézettel:

“Nem tekintgetünk sokáig a múltba. Megyünk tovább előre, új kapukat tárunk ki, új dolgokat teszünk, mert kíváncsiak vagyunk, és a kíváncsiság vezet új utakra minket.”  - Walt Disney

PusziPacsi

Back to the business;)

Sziasztok!

Budapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér - ismét. Eljött a következő fejezetem ideje is, holnap már a Fantasy-n dolgozok, viszont egy új pozícióban a Remyben demi chef d' rang-ként.

Nem túl jó így elindulni, a Húsvét kellős közepén, egy dolgot viszont már megtanultam az évek során. Nem lehet minden tökéletesen úgy, ahogy szeretném, mindennek ára van, mérlegelni kell.

Mondjuk így bő két hónap után, jó lesz végre dolgozni. Az a piszok jó az egészben, hogy ha nem is egy család-emberbarát a hajós élet, adott a lehetőség ötletelni, tervezni, vágyakat megvalósítani és utazni. Hihetetlen jó dolog utazni és az mindig az is marad! sosem fogom megunni, az tuti. 

Egy élménydús igazi kéthetes vakáción vagyok túl, egy kis hegyi kaland Ómassán és egy görög hosszúhétvége Athénban. Hiába az otthon töltött idő lehet csodálatosan szép, pihenni is lehet sokat és az a hely ahol igazán jól érezzük magunkat, de kikapcsolódni csakis úgy lehet, ha elutazunk egy teljesen idegen vagy nagyon ritkán látogatott környezetbe. Az esetleges gondolatok, amik lekötik a figyelmet, háttérbe tudnak szorulni egy új helyen, csak egy olyan üzenetet kell küldenünk az agynak, hogy ennyi, stop, vakáció van! Egy kis adrenalin is segíthet, felpezsdít, felfrissít és tudományosan is igazolt, hogy hosszítja az életkort. ;) Főleg egy skydiving, ami még az arcbőrt is felfrissíti, fiatalítja. 

Nagyon furcsa, most nincs meg ugyan az az érzésem, mint ezelőtt. Olyan semleges most minden, lehet mert még iszonyatosan álmos vagyok, és fel sem fogtam igazán, Parov Stelar és Sia azért segítenek hogy felébredjek. 

Majd jelentkezem hamarosan, amint elindult a business. ;)

'Life begins at the end of your comfort zone.'

PusziPacsi

DEtti:)

Les petite vacances

Kedves Blogolvasó!

Már februárt írunk, pár hete itthon vagyok Magyarországon. Ennél jobb alkalmat nem is kaphattam volna arra, hogy kényelmesen, nyugodtan átgondolhassam a jövőm hova-továbbját és kiélvezhessem nyugodt felelősség mentes napjaimat.

A Fantasyn, amint vissza kerültem a lenti részre, éreztem hogy folyamatosan megy ki az energiám. Tudatában voltam annak, hogy mi vár rám és azzal is, milyen érzések keringenek majd bennem. Nehéz volt. Nehéz volt egy olyan jó közegű jó időbeosztású munkakörből visszaállni egy teljesen ellentétes ritmusú helyre. sajnos nem tudtam már annyira élvezni, viszont a barátok jelenléte elfelejtette velem mindezt. Végigvittünk egy karácsonyi és egy szilveszteri hetet, amik egy kicsit sem voltak könnyűek, ezt a ledolgozott óránk számaiban is éreztük. Én már beadtam a kérelmemet hogy korábban hazamehessek, aminek a válaszát csak húzták és húzták. Okként személyes családi ügyet írtam, méghozzá kis Borkánk (unokahúgom, bátyámék kislánya) születését. Semmi más nem érdekelt már csak hogy hazajussak. Minden nap úgy keltem fel, hogy na ma mi lesz, megkapom a választ vagy nem? Sajnos akár hányszor kérdeztem a főnököt, nem tudott még semmi biztosat mondani, ugyanis még nem tudták, mennyien jönnek vissza és hogy így hazaengedhetnek-e. Valószínű ebben a bizonytalanságban is csak veszítettem az energiámból.... Ráadásul az idő is igen télies lett floridai viszonylatban tehát plusz 10 fok körül mozgott a hőmérséklet és leginkább szeles esős idő jellemezte a napokat. A híres Star Wars is elindult a hajón, aminek az ott dolgozók legendás részese lehettek.

Az egyik szerdai este, mikor már kezdtem lemondani az ahét szombati hazautazásomról, kedves főnököm magához hívott és közölte, hogy mehetek haza. Csak azért nem tudtam sírni, mert már dolgoztunk, viszont onnantól kezdve már nem érdekelt semmi. Úgy értem, mindent megcsináltam, amit kell, amit elvártak, de gondolatban már a repülőn ültem az óceán felett. Ezt az érzést fokozta az a hír, amire másnap keltem. Megszületett Borka baba! ettől a naptól fogva már csak azon voltam, hogy minden fontos dolgot elintézzek még. Szombaton már utaztam is haza, úgy hogy az otthoniak többsége nem is sejtette.

Ha valaki Lufthansa-val tervez utazni, számoljon plusz egy nap csúszással minimum.....nekem eddig mindig volt egy kis kaland. Most például törölték Frankfurtból a járatomat Budapestre, így egy fél nappal később értem haza.

Viszont már ez sem érdekelt....boldog voltam. Tudtam, hogy most az én szabadságom következik, és akármennyire is fáradt voltam vagy szét fagytam Frankfurtban, nem érdekelt. 

Kedves volt föci tanáromék felajánlották hogy hazavisznek bármi áron is, így miután értesítettem őket a késésemről, a megbeszélt esti órában vártak rám Budapesten. 

Hazáig aludtam, bátyám meg már várt otthon, és elbüszkélkedett mind ennek a négy hónapnak a fejleményeivel. Elsősorban a kis Picit néztük meg, majd a lakrészük alapos átvizsgálása következett, ami az ő fáradtságos munkájuk által valósult meg. 

Otthon lenni olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Az első hetek legalább is. 

Elég gyorsan elkezdett foglalkoztatani a jövőm, a hova-tovább és mit-hogyan. Egy két nyugodt hét után azzal keltem és azzal feküdtem minden egyes áldott nap hogy munkát kerestem, önéletrajzokat küldtem és motivációs leveleket írtam. Tanácstalan voltam atéren is, hogy mégis hol szeretném folytatni. Olyannyira döntésképtelen állapot uralkodott felelttem, hogy egyik alkalommal még azt sem tudtam eldönteni, hogy milyen chipset vegyek. Ez most komoly. Nagy szomorúság tört rám, ilyet nemigen éreztem eddig. Két interjún is részt vettem, Budapesten, elég szuper helyeken, és mindkettő helyről úgy távoztam, hogy a sírás kerülgetett, holott elég pozitívan álltak hozzám. Nem tudtam megfogalmazni miért.

Most kezdtem el érezni azt, hogy annyi munkahelyen jártam már, és nem áll szándékomban új helyre menni megint. Kicsit elegem lett az örökös újonc szerepből és abból, hogy nem halad a jövőm semerre. Így egy olyan elhatározásra jutottam, hogy amíg nem kapok egy jelet, addig otthon maradok. 

Nem sokáig maradt ez így, mivel a Disneys francia étterem főszakácsa írt nekem, hogy tudna segíteni abban, hogy visszamehessek a Remybe közvetlen. (Ez a francia étterem a hajón, ahol besegítettem 2 hónapon keresztül.) Ennek viszont úgy megörültem, hogy érezhetően visszatért az az életkedv, ami eddig talán háttérbe szorult. 

Tudatában vagyok annak, ez nem az én életcélom, hogy hajózzak még évekig, és ez mégis csak C terv volt, viszont azt is tudom, ahova most visszamegyek, ott még szeretem amit csinálok, szeretem a munkatársakat és nem mellékesen, nagyon jó fizetést is kapok. Így tudok tervezni, rengeteg ötletem van, a saját vállalkozásom megvalósítására, és egyéb jótékony célokra is. Ezekről majd ha aktuális, írok.

Persze semmi sem egyszerű.......azért szomorú is vagyok egy picit, mivel pont megint a tavaszt kell itthagynom, amit nagyon szeretek, meg egyéb fontos eseményről is lemaradok sajnos. De nem jöhet minden össze, amit szeretnénk. 

Mindenesetre, úgy érzem ez egy lehetőség, a való életben elég nehéz oda bejutni. Úgy érzem, veszítenivalóm nincs, csak 4 hónapról van szó, amit már egy néhányszor kibírtam. 

Egyébként utazni mindig is szeretni fogok szerintem, soha nem lesz elegem belőle. Annyi bőröndöm, táskám van már, hogyha mindet külön kipakolnám a szobámba, akkor teljesen ellepné. 

És végezetül egy számomra nagyon kedves film egyik idézete talán hatásosabban érzékelteti azt, amit szeretnék megosztani Veletek:

"Boldog véget ér ez a kissé rázós utazás? Végül is ez a lényeg minden kapcsolatban. Maga az út, nem elég egy helyben állni, muszáj fejlődni, valamifelé haladni, de idegesít, hogy lehetnénk felhőtlenül boldogok, nem merünk kockáztatni, nem merjük kinyújtani a kezünket és megragadni. Az a jó és a szörnyű az életben, hogy olyan sok átkozott lehetőség van." - The second best exotic Marigold Hotel

Az első része is egy szuper film, The best exotic Marigold Hotel. Ha tehetitek nézzétek meg!

Jelentkezem hamarosan, addig is tartalmas Nagyböjtöt! Sziasztok!

DEtti:)