Első benyomások, élmények

Hy Everybody! :)

Úgy érzem, mintha már hónapok teltek volna el azóta, amióta otthon beültem a Transzferjáratba. Annyi de annyi minden történt. Hihetetlen gyorsan telnek a napok.

Amerika, Amerika! Már az orlando-i repülőtéren egy karakteres néger nő egy jellegzetes „ Welcome to Orlando!”-val köszöntötte a kapuban az ide érkezőket. Hosszas intézkedések után, végre a szállodába értem. Hatalmas segítség volt számomra Monalisa, aki Új Zélandról jött, szintén hajós, mint kiderült ugyanarra a cruise-ra osztottak be minket.

Carnival DREAM, az ÁLOMhajó, ott várt már ránk Port Canaveralban egy másik hatalmas Óriás mellett. A fedélzetre érve alapos átvizsgáláson estünk keresztül, majd a dokumentumokat kellett intézni, ami szintén hosszas órákat jelentett, mire végre megkaptuk a kis kabinkártyánkat. Délután már uniformban a „staff mess” –ben (személyzeti étkező) Signor Mr. Farid felettesünk utasításait teljesítettük.

Szerencsére nem kellett sokat keresgélnem a magyarokat, ők találtak rám. Pár nap elteltével mi újoncok (görög, román, magyar) egy remek kis csapatba formálódtunk. Az a hír járja, hogy rég volt már ilyen dolgos, munkaszerető csapat, mint mi. J


Első Lunch OFF-os „szabadnapom” kedden elérkezett. St Thomas karibi szigeten kötöttünk ki reggel.Ilyen offos napon a szünetünk de. fél 10- du. fél 6-ig tart. Ez az első alkalom kivételesen rövidebb időt jelentett, a bevándorló-papír elintézése miatt. Nem sok időt vesztegettünk a sok turista és hajókról kiszabadult vendégek között , akik a boltokat járták a 40 fok melegbe, beültünk egy taxiba, és a legközelebbi partra mentünk.

Úgy ahogy a képeslapok mutatják….hatalmas homokos tengerpart, pálmafák, türkizkék kristálytiszta tenger…karibi levegő…..hát nem is kellett más nekünk akkor. Igazán kikapcsoltuk az agyunkat, relaxáltunk, vagy épp a tenger tetején úszkáltunk. Sikerélményem volt, annak ellenére, hogy még egy egész hetet sem dolgoztam végig teljesen. J

Azzal a tudattal mentünk vissza, hogy bár dolgoznunk kell este, egy latin személyzeti buli is vár ránk. J Rendkívül szórakoztató volt, de még szoknom kell az embereket, környezetet. Hajnalig roptuk a latinos zenére, majd minimális 3 órás alvás után ismét elkezdődött egy nap. Reggeliztetés után egy 4 órás oktatásban kellett részt vennünk…hát gondolom, nem kell sorolnom milyen technikákkal próbálkoztunk magunkat ébren tartani. Mindenesetre megtanultam nyitott száj nélkül ásítani, és nyitott szemmel aludni.

A munka tölti be napunk nagy részét, akörül forog minden. Ha későig dolgozunk, és korán kelünk,akkor nappal, délután alszunk. Órákra-másfél órákra vagyunk szabadok két étkeztetés között. Mindez megéri, főleg ha látványosan érzi az ember, hogy fejlődik, és ezt a felettesek értékelik is. Egy hét sem telt el, de engem már a kapitány étterme melletti Officer étkezőbe raktak, ahol tengerész egyenruhás olaszok a fő vendégek. A második legfontosabb emberek, kapitány jobbkezei. J Itt dolgozom most már hivatalosan is. Különleges estéken, amikor a vendégeknek műsort adnak a színház teremben, mi szolgálunk fel. Ez fizikailag is fárasztó, nehéz tálcákkal kell rohangálnunk a lépcsőkön le s fel, vagy a vendégek között.

Mindenki aki itt dolgozik a hajón, nem lát nem hall mást, csak és kizárólag a hajó, a munka az ami hajtja. Pörgés van napi 24 órában, a világ dolgairól viszont mindenki olyan keveset tud. Furcsa belegondolni, hogy 8 hónap is letelik egyszer majd, de egyenlőre mindig csak az aznap számít. Tényleg röpülnek a napok!

Megpróbálok minél hamarabb újra jelentkezni, de most rengeteg a plusz dolgom….ma tudtam meg pl, hogy 1 napom van rá, hogy összepakoljak, mert más kabin lesz az dream „otthonom”. J Amúgy meg folyamatosan oktatásokat raknak be a szabadidőnkbe, holnap meg például vizsgázunk, a hajó szabályokról, és ezt is csak ma tudtam meg…..szóóval, ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Jelentkezem majd ígérem, ahogy tudok. Rengeteget gondolok Rátok, el sem tudjátok képzelni mennyit! Mindenkinek sok puszit küldök és vigyázzatok Magatokra!!!!!

NA ciao!!!!
Puzssssssss