Sziasztok BlogMolyok!
Végre végre oda jutok, hogy írok már, mi is történik itt velem, a Disney
Fantasyn.
Visszajönni nem volt könnyű, egy rövid és élménydús vakáció után, de
legalább ismerős volt a környezet és a kollégák is egyrészt. Jó volt újra találkozni
újra az itteni barátokkal, és dolgozni is jó volt újra, leszámítva, hogy sok
nézeteltérésem volt a pincérrel, akivel egy csapatban dolgoztam. Nem telt bele
három hétbe, és már el is hagytam a megszokott környezetet, mivel a harmadik
hét egyik estéjén, az egyik főnököm odajött hozzám, és csak annyit mondott
időhiány révén, hogy menjek fel munka után a Remybe, az ottani manager szeretne
velem beszélni. Nekem persze rögtön valami rossz jutott az eszembe, de aztán
rájöttem, semmi ilyesmiről szó nem lehet, mivel az akkori vendégeim nem is
látogatták a Remyt. A Remy az a hajón a legelegánsabb étterem, kettő van
összesen a világon, egy a Disney Dream-en a másik pedig nálunk. Francia
konyhájú, a ’Lecsó’ nevezetű Disney Pixar Film mintájára készült el, ahol a
főszereplő patkány neve Remy. Meg is található az étteremben, több helyen,
picit megbújva, de amint a vendégek belépnek, a Hostess vagy a Manager rögtön
eldicsekedik hős kis patkányunk hollétéről. Ami az egészben a csodálatos
számomra, amellett, hogy csak úgy kaptam egy ilyen lehetőséget, ami szó szerint
az ölembe csöppent, hogy egy ilyen legendának a része lehetek. Van egy Gusto
terem, a szőnyegeken, a székeken mindenhol Remy alakja tűnik fel, és
természetesen minden evőeszköz, tányér, tálca, a méregdrága, kezdve a kristálypoharakkal.
Összehasonlítva a lenti éttermekkel, ég és föld. Pont ezért tanulnom is kellett
rengeteget. És ezért érzem még rendkívül szerencsésnek ezt a helyzetet. Soha
nem volt alkalmam még egy ilyen ’fine-dining’ = elegáns, étteremben dolgozni,
és most erre is akadt lehetőség. Most már jó pár hete ott dolgozom, egy jó kis
csapat, hiányozni fognak, ugyanis ez a két hét és megyek vissza a ’dzsungelbe’
ahogy itt emlegetjük a lenti éttermeket. Viszont a chef annyira megkedvelt,
hogy a napokban el kell mennem majd az HR irodába, ahol egy bizonyos interjú és
papírok kitöltését követve elbírálják a helyzetemet, ami után megtudom, hogy
kapok-e végleges pozíciót a Remyben, vagy nem. Mivel beszélt a Hotel
Igazgatóval és a F&B Igazgatóval rólam, hogy tartsanak fenn. Általában ez nem
megy ilyen egyszerűen, kérvényt kell benyújtani, aminek elbírálása hónapokba
telhet, aztán interjúk sorozata és a várakozás a megüresedésre. Az én
helyzetemben ez úgy néz ki most, hogy amint üresedés lép fel, az adatbázisukban
én leszek az első helyen. Nagyon szerencsésnek érzem magam, boldog is vagyok
folyamatosan, tudom, hogy mindez odafentről jön, Ő az, aki egyengeti az utamat,
tudja, hogy nekem mi a jó, pont ezért minden nap hálát adok, hogy van munkám, képes
vagyok dolgozni, és legfőképp, hogy másoknak boldog pillanatokat szerezhetek egyszerűen
az én boldogságommal. Például, minden szombaton a főkikötőben vagyunk, Floridában,
Port Canaveralban, és olyan jó a beosztásunk a Remyben, hogy többségben szabad
vagyok. Így az első szombaton eldöntöttem, hogy veszek csokit és minden héten
így teszek majd. Egy tradíciót indítottam el, azóta a szombati napok számukra a
Chocolate Day. J Mindemellett
összehasonlítva az előző pozíciómmal, sokkal nyugodtabb vagyok még annak
ellenére is, hogy nagyobb a nyomás rajtunk, valószínűleg a jobb beosztás, és a
picivel jobb fizetés miatt is érezhetem ezt. Mindenesetre, ha tehetném,
maradnék, de most csak mivel nincs üres hely, vissza kell mennem a lenti
éttermekbe. ÉS ha minden jól megy, januárban megyek is haza a kis édes első
unokahúgom születésére, remélhetőleg megvár majd.
Ja és még egy dolog az étteremmel kapcsolatban, a főszakács teljesen úgy
néz ki, mint a filmbeli Gusto ’szellem-szakács’. Nagy bátran meg is kérdeztem
tőle, hogy ez egy véletlen egybeesés-e. Azt mesélte, a film szerkesztője a
Pixar stúdióból, a jóbarátja, egyszer volt a hajón is vendégként, soha nem lett
kimondva így konkrétan, hogy ő a hasonmás, de behívni behívták már a pixar
studioba, hogy készítsenek képet az ember méretű Remyvel. Sőt, még Linguini is
megtalálható a konyhán, méghozzá cukrász személyében.
A több szabadidőnek az átka, hogy lehet pénzt költeni. : ) Ebben a pár hétben programoztunk is eleget.
Delfinekkel úsztunk, Parasailingeztünk, Körbekocsikáztuk Cozumelt, a mexicói
szigetet, meg jókat ettünk, mondjuk nem bántam meg egyiket sem.
Ami nagyon fog hiányozni sok minden mellett a Remyből az a gyönyörűséges
környezet. A kilátás a tengerre, minden egyes este végignézni a naplementét
amint lebukik a tenger mögé, a felhőket csodálni, a kikötőket, amint elhajózunk,
a hatalmas hullámokat, a delfineket, bálnákat, amint szabadon úsznak a hajónkat
követve….. és még sorolhatnám….az étterem eleganciája, rendezettsége, és persze
a francia. Ugyanis a dolgozók nagy része francia, sokat beszélnek a nyelvükön,
így kezd rám ragadni. Mondjuk az olasz és a spanyol után el is kell kezdeni
franciát tanulni, sok a hasonlóság.
Az utóbbi két hétben Florida közelében rengeteg viharos időbe keveredtünk,
és a hajó úgy mozgott, mint még soha eddigi szerződéseimben. Ráadásul ez a
francia étterem a 12-en van, ahol még nagyobbak a kilengések, mint lent.
Dolgozni nehéz volt nagyon, nem beszélve a rosszullétekről, sokakat elfogott a
tengeribetegség. Egyik alkalommal, még a személyzeti bárt is bezárták korábban,
mondván, hogy nem biztonságos már. A negyediken van a bár, van egy cigiző rész
is, ahol nyitott ablakok vannak, onnan néztünk a konkrétan előttünk emelkedő hullámokat,
amik magasabbak voltak nálunk, na az félelmetes volt, de csak a látvány.
Izgalmas is volt egyben, nem egy mindennapi eset. A lengőajtók csapkolódtak,
úgy, mint soha eddig, a trolik néha még a fékekkel együtt is elmozdultak,
anélkül nem is hagyhattuk sehol, nagyon oda kellett figyelnünk, hogy mindent
lebiztosítsunk éjszakára, ezért leszikszalagoztunk minden szekrényt, fiókot, és
a méregdrága borokkal teli hűtőt is kibiztosítottuk. Sokan le is mondták az
asztalfoglalásukat a rosszullétre hivatkozva. Szerencsére a személyzet elég
stramnak bizonyult. Meg a többség szereti az izgalmakat, kalandot. :D
Magyarul beszélni sokszor már furcsa, és nem megy olyan könnyen. Szerencsére
az angolom érezhetően fejlődött, köszönhető valószínű a környezetváltásnak. Egyébként mindig jó, ha az ember tanul valami
újat. Az csak szinesíti a napjait és sajat magát.
Ittlétem során kialakult egy elég erőteljes nézet bennem, ami a Disney névhez
köthető. Büszke vagyok, hogy ennek a társaságnak lehetek a tagja. Nem azért
mert világhírű vagy mert a második legnagyobb vállalkozás a világon, hanem Walt
Disney miatt. Sok mindent tanulhattam munkásságát követve, idézeteiből,
kisfilmjeiből. Pozitívum és a lelkesedés, a hozzáállás a munkához, az az amit ő
valahogy jól tudott. És ami még jobb, azzal, hogy elindította ezt a lavinát,
meg is próbálta átadni, egészen élete végéig. „Ha másokért élnél, Te lennél a
legboldogabb.” Ez az idézet ugyan nem tőle van, de teljesen igaz rá. Elindított
lavinája néhol néhol ugyan rossz fele gurul, azért vannak még, akik a helyes
mederbe sorolgatják.
’Álmok, ötletek, tervek. Nem
azért vannak, hogy elmenekülj a valóság elől, hanem azért, hogy célokat adjon,
okot a továbblépésre.’ – Walt Disney
Ezzel a gondolattal el is köszönök, hamarosan újra jelentkezem! Békés adventi
készülődést! PusziPacsi
