Translate

2013. július 10., szerda

Harmadik PIPA - eseménydús hónap :)

Buongiorning everybody XD

Holnap meglesz a harmadik pipa is, …..hihetetlen……eszméletlen az idő rohanása…3 kemény hónap, egész pontosan 90 nap telt el itt a fedélzeten, minden egyes nap 10-12 óra munkával, no betegség, no szabadnap, no fizuemelés…:D Ami mostanában érezhető energiát ad az a reggeli narancs juice, de az az igazi, 5-6 naracsból egy nagy pohárral, amit nagy örömmel facsarok a többieknek is (kézzel természetesen) Ketut supervisorunknak is és Roy főszakácsnak is, szeretnek ezért nagyon. :D Ez biztosan hiányozni fog. Tényleg annyi narancsot ehet az ember, amennyit akar, mivel temérdek mennyiségben hozzák minden reggel. Sőt én még estére is szoktam magamnak készíteni egy pohárral edzés utánra….ugyanis már egy hete minden este járok a gym-be (és szaunába), különös, azt hittem hogy egész napos munka és kevés alvás után, sehogy sem lesz energiám még fizikailag terhelni a szervezetem, de eddig nem jelentkeztek problémák, igaz picit jobban fáj a lábam, de mindössze ennyi. Inkább jó érzés, „kifutom”magamból az összes negatívumot, „lebiciklizem” az idegeimet zavaró tényezőket, és másnap ha nem is frissen, de nem morgolódva kelek. Néha néha a fő fő cheffékkel szoktam edzeni, tök szuper, mert van a 11-en egy terem amit ugyan úgy, ahogy a gym-et, este 10 és 12 között lehet használni személyzetiseknek, így ha nem is jönnek a szakácsok, feljárok oda rendszeresen kikapcsolódni…..elhihetitek, szuper érzés, tükrös terem, parketta, zene (ami meghatározott), ablakok körülötted amin csak a vizet látod, és senki nem zavar meg. A kimerítő mozgás után minden este kifekszünk a Serenity (ami igazából egy elit és méregdrága bár a 21 éven felettieknek, de abban az órában nem szokott ott lenni senki) részleg napágyaira a 12-en, ami egy fenséges élmény, ahogy a meleg szél fúj, és hallod hogy csapkodja a víz a hajót, és látod milyen sebesen száguldunk……: )

Ami a kikapcsolódást illeti, nemrég jártunk Tomival búvárkodni, Isla Roatanon, Honduras szigetén. Meseszép volt. Annyit tudtunk meg, hogy a Nagy korallzátony után, ez a második leghíresebb hely azoknak akik búvárkodni szeretnének. A vízálló fényképezőmmel tökéletes fényképeket tudtunk készíteni…..igaz csak 45 percig tartott a turnus, de mi még maradtunk volna….ilyenkor mindig csak annyi a bajunk, hogy vissza kell menni a hajóra…ugyanis általában egy ilyen kaland után beülünk egy finom helyi különlegességet megkóstolni, és egy hozzá illő kellemes koktélt meginni picit belelátva az ottani emberek életébe, megismerni a szokásaikat, beszédüket, nyelvüket, életüket…..persze ez az idő édeskevés, csak próbálkozunk…..tudakozódunk….

Legutóbb viszont St. Marteen egyik szuper strandjára taxiztunk el, ahol szó szerint a fejünk felett repültek a repülők. Hatalmas élmény volt, hiszen nem csak amiatt mert gyönyörű volt a hely, a víz, a homokos part, hanem mert ilyen tényleg nagyon ritka…….amikor szálltak fel a repülők, azt lehetett érezni, hogy majdnem elfúj minket, mikor oda álltunk a vonalába…..

Az utolsó személyzeti buli, egy medencés buli volt a fedélzeten, aminek a végére minden lány a vízben végezte, ugyanis a magukkal nem bíró férfiak, egyesével kaptak el mindenkit, és dobtak bele a vízbe…
Pár hete bővült a kis magyar csapatunk még 3 magyarral, akik bar waiter-waitressként dolgoznak a fedélzeten. A főnökök csak úgy neveznek minket, hogy a „magyar maffia”…. XD

Sokszor elgondolkodtam már azon, próbáltam visszaemlékezni, volt-e olyan pillanat ebben a három hónapban, amikor azt mondtam volna, hogy elég, csomagolok megyek haza, nem érdekel mi lesz a következménye, fogom magam és amikor eljön a szombat, leszállok a hajóról. És ha hiszitek, ha nem, még nem tudtam egy ilyen pillanatot, időszakot mondani. Én is csodálkoztam ezen, hiszen sokszor lehettem volna teljesen kiakadva, vagy elfáradva, vagy csak az erős honvágy miatt is vagy az esetleges nyomások miatt, vagy a folytonos nyüzsi miatt……egyszóval, valamilyen úton módon, még nem lett elegem a hajós életből. És rögtön rájöttem, kinek köszönhetem mindezt. Nektek! Családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek….akikre emlékezve pozitívan töltődöm fel. Annak ellenére, hogy még nem hagytam itt a Carnival-t iszonyatosan hiányoztok mindannyian, és borzalmas érzés amikor otthon valami szuper dolog történik és nem lehetek ott…….Na de köszönök Nektek mindent!!!!!!!!                                 Néha-néha olyan, mintha otthon lennék, mert megüti az orromat valami finom otthoni illat, nem tudom, hogyan és honnan, de érzem….lehet, hogy tudat alatt erősen hiányolom az otthont?? Lehet….de egy biztos. A múltkor fent a szoba szervizben megéreztem az egyik srácnak a parfümjét, és rögtön a bátyám jutott eszembe…..hiszen pontosan ugyan olyat használ!!!

Room service…….hát igen. Ahogy ígérték. Letelt a 3 hónap a back dining room-ban, most már a szoba szervizben dolgozom már pár napja. Pénzügyileg jobb, mert néha kapunk tippet (tip, jatt, baksis = borravaló) is, ha jó vagyok, akkor kiügyeskedek annyi borravalót egy hónap alatt, hogy a félhavi fizum összejöjjön még egyszer belőle. Nyugisabb, talán nincs annyi ellenőrzés, felügyelés. Sokszor mamagayo-skodás (lógás) megy egyeseknél, ha épp nincs rendelés,nincs mit takarítani vagy épp nem küldenek a Lido nevezetű legnagyobb étterembe a 10-re tálcákat szedni.   
                                                                                  
Amúgy mi európaiak még szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Egbert, a perui srác, aki már 5 éve hajózik, most jutott a room service-be, ahol mi vagyunk…az első szerződésünk alkalmával….ugyanis náluk nem lehet közvetlen segédfelszolgálónak jelentkezni, csak galley stuard-ként kezdhetnek, mosogatófiúként, és kemény szerződéseken keresztül juthatnak feljebb és válthatnak pályát, mellesleg a mosogató fiúknak a fizetésük feleannyi mint a miénk és többszörösen nehezebb és „mocskosabb” munkát végeznek, mint akár mi akár más itt a hajón……de úgy is dolgoznak ám! Indonéz, indiai, perui, filippin….ezek mind nagyon odaadóak és önzetlenek munkájuk során és általában a legnehezebb munkaköröket végzik olyan energiával, hogy csak csodálom!

Hihetetlenek ezek az amerikaiak…..pozitívot és negatívat is tudnék róluk mondani, én úgy látom, hogy egy teljesen más világ…erről Bogi ( unokatesóm, kint volt Amerikában 1 évig) százszor többet tudna mesélni (csak pl annyi, hogy Port Canaveral-nál bementem egy Auchan méretű bevásárlóközpontba nem kaptam kis méretű tusfürdőt, vagy shampon-t, csak óriáskiszereléseket találhattam, ugyan úgy mint minden másból, kezdve az ételektől a gyerekjátékokig.) 
                                                                                                                                Ami a különleges szerintem, az a hajón felállítható nemzetiség táblázat. Kb 6000 személy van a fedélzeten és vagy 100 féle nemzetiség….legyen az vendég vagy dolgozói tag. Éppen ezért, a különféle nemzetiségi szokásokat könnyen megismerhetjük, talán néha zavaró is lehet, de emellett megtanulunk együtt élni velük……

Kivétel nélkül ki nem állhatjuk a szombatokat…….ez az a nap, amikor mennek el személyzeti tagok, és jönnek újak helyettük……..Évivel rengeteg mindenkivel jóba lettünk,de legfőképp az olasz officerekkel….nem tudnék olyan szombatot mondani az elmúlt 1 hónapban, amikor valaki jó fej el nem ment volna….nekik tulajdonképp könnyű a 4 hónapos szerződésükkel….valamiért mi nagyon a szívünkön vesszük ezeket a dolgokat, de valószínű nem csak az eltávozott emberek után szomorkodunk és nem csak azért mert lehet, hogy soha többet nem látjuk őket, hanem mert amikor reggel meglátjuk a bőröndöket húzogató civil ruhába öltözött főnökeinket, feletteseinket vagy egyszerűen csak jóbarátainkat, nekünk is megjön a kedvünk hazamenni……. 
                                                                                                                          Egyik szombaton én különösen kivoltam, bizonyos okok miatt, és éppen a lépcsőn sétáltam felfelé, hogy felkészüljek az ebédeltetésre, ugyanis Catarina, a Belarus-ból érkezett munkatársam (lehet hogy nem említettem, már pár hete a magyar munkatársam átkerült más helyre, így sokkal többet kezdtem el végre az angolt is használni az olasz mellett..:D ) lunch-offos volt, amikor bemondtak valamit(természetesen a kódot, 0101 említették meg egy jelentéktelen bemondásba rejtve) és mire felfogtam mit, addigra már az egész deck 0-n mindenki futott rohant, és kiabálták, hogy itt a USPH (United States Public Health)…..tudjátok, őket már említettem…..miattuk kell special cleeningeznünk hetente 2szer. Most ezt úgy képzeljétek el,hogy az összes Food & Beverages dolgozó, mint egy őrült pakolt takarított, sikálta a padlót a gépek alatt, a kis porszemeket is még észrevették és takarították el. Egy tányérra 5 percet kellett várni, mert mire azt átsikálták elmosták és leellenőrizték addig te nagy nehezen szereztél valahonnan kenyeret, ugyanis mindent eltüntettek. Azt csodáltuk, hol lehet a hajón olyan kis zug, ahova ezt a sok piszkos edényt eldugják. (most ezt ne úgy képzeljétek el, hogy tiszta mocskosan van a helyére rakva, csak egyszerűen nincs totálisan lekaparva az olajfolt, meg ilyenek….) A mi sorunkra, alig kaptunk valamit, mert általában rengeteg zöldséget, szószt adnak, most mindent úgy kellett vadászni…….elkezdtünk rettegni mi is lányok…hiszen tudtuk mi jól, hogy pontosan az azelőtti pénteki nap vettük a legkomolytalanabbul a takarítást….elröhögtük, elszórakoztuk az erre szántidőt, mondván úgysem jönnek, mert soha nem jönnek, mivel már hónapok óta várja ez a hajó őket (egész pontosan fél éve)….és nem tudják a nagyfőnökök sem, mikor jönnek….ráadásul, ezen a szombaton, 11 körül értünk a reggeli 7 óra helyett a kikötőbe, mert csütörtöki napon, egy baleset történt a hajón. ( Ezt elmesélem később! ) Na és gondoltuk, hogy áá….holnap hogy jönnének, hiszen ők ott sem lesznek akkor már……össze is csaptuk rendesen, és még az ellenőrzéskor sem kaptunk semmiféle leszidást, vagy megjegyzést…..teljesen érthető lett volna akkor, hogy pont aznap jönnek…..Mi úgy paráztunk ott, mint még semmikor ezen a hajón…..Most ezt úgy kell elképzelni, hogy 1 piszkos kanál a többi között, mínusz 3 pontot jelent, van összesen 100 pont, ebből el kell érni legalább 86-ot(de az egész hajóra értve ezt), hogy ne kapjon a hajó működés elleni parancsot. Ha 86 alá esik valamelyik hajó, nem mehet tovább, ott kell a kikötőben maradnia….és ez még csak a kezdet….kemény hetek, hónapok várnának az éttermi részleg dolgozóira. Szóval, elhihetitek….alig vártuk, hogy vége legyen ennek a napnak…én különösképpen. Az összes nagyfőnök ott rohangászott, utasítgattak, ezt ne így ezt ne úgy, ezt nem kapunk mert itt a USPH…stb….szó szerint mindenki meg volt őrülve….Na eljött az idő….jött a hír, hogy már itt vannak a személyzeti étteremnél, azt ellenőrzik…persze senki sem mert elmozdulni a helyéről….egyszer csak betoppan hozzám egy úr, mellette két másik, rögtön tudtam hogy ők a USPH-től vannak. Körülnéztek, ettek egy-egy szendvicset, a főmufti kért tőlem egy colát, persze izgalmamban először azt sem értettem mit mond. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit szóljak hozzájuk. Szabad megkérdeznem-e tőlük, szeretnének-e valamit enni, vagy mi…?.....szóval én csak álltam mosolyogtam mint egy jókislány, válaszoltam a kérdésükre, hiszen érdeklődtek mióta tartózkodom a fedélzeten, és csodálkoztak amikor mondtam h majdnem 3 hónapja, hogy már itt vagyok az officereknél……mindenesetre csak egy szekrénykébe néztek csak be, sehol máshol nem zseblámpáztak és nem kúsztak másztak……elhiszitek-e hogy pont ezt a 3 kis részleget nem vizsgálták át? A főkonyhától kezdve a személyzeti éttermen keresztül a room service irodát mindent átnéztek……nálunk nem jártak……akkora megkönnyebbülést éreztünk, hogy utána nem is volt energiánk a sietős záráshoz, így aznap este mehettünk Fun Time correction-ra, (azaz munkaidő elszámolásra)mert sok ideig be voltunk jelentkezve dolgozni. Na de ami a végeredményt jelenti, el sem hinnétek, de 100 %-ot értünk el!!!! Nem volt még ekkora tisztaság egyik hajón sem….ez az első, a Dream, ami megkapja a ( jól megérdemelt ) 100 %-ot! Akkora volt a boldogság, öröm, mint még soha szerintem ezen a hajón. Még bulit is rendeztek a dolgozóknak a megünneplésére. Valamint egy össznépes személyzeti fotót is készítettek, csak sajnos nem tudtam azon ott lenni, mert pont akkor drillünk volt. (drill= vészriadó akció próba…..áá….nem tudom a megfelelő szót rá) Na de nagy volt az öröm, az biztos. : )

A baleset……rendkívüli katasztrófa történt egyik kedves Pety office-os román vendégünkkel….vizes részlegen dolgozott. Nem mellékes információ, hogy a leendő felesége is a hajón dolgozott és csak pár hét kellett volna, hogy befejezzék a szerződésüket, haza utazzanak és megházasodjanak. Nelunak a USPH-es héten csütörtökön 50 %-ban leégett a teste. Forró víz zúdult rá egy részlegen, ahol, ő neki azt az információt adták, hogy az a bizonyos csap el van zárva, pedig nem volt……..annyira vészhelyzetnek számított az eset, hogy a vendégek közül akadt csak egy olyan orvos, aki erre szakosodott, és ő látta el mindaddig, amíg a hajóra nem érkező helikopter el nem szállította. Ez kicsit szomorú a hajó egészségügyi részlegét tekintve, hogy nincsen megfelelő ellátás ebből a szempontból, hiszen rengetegen dolgoznak még ugyan ott, sőt a konyhai forróolajos részlegről ne is beszéljünk……mindenesetre mikor ez megtörtént, a hajó irányt váltott és a helikopter fele vette az irányt. Ezért volt az, hogy azon a héten később értünk a végállomásra. Annyira lesújtotta ez a hír a személyzetet, hogy egy egységes negatív hangulat ült a Fun Dream-re. Még a gépészet részleg főnöke, aki az étkezéseknél mindig borozni szokott egy keveset, még ő is mondta, hogy ma nem kér, nem tudna inni…az összetartás viszont pozitívan megbizonyosodott azáltal, hogy aznap estére kiraktak 1-1- hatalmas kartont, és bemondták, hogy ha valaki szeretne valamit írni Nelunak az megteheti az MSA előtt. Rengetegen sorakoztak, hogy üzenjenek, jót kívánjanak kimutatva ezzel együttérzésüket és szeretetüket.…..                                                                  Az elszállításkor leendő felesége, Adriana be sem fért szegény a helikopterbe, csak szombaton, amikor újra a portban voltunk, akkor mehetett utána.

Most egy picit talán nehezebb időszak vár rám, abból a szempontból, hogy úgy néz ki 1 hónapig ez az 5-5-ig beosztásom lesz, így nem lesz nagyon alkalmam kijutni……de legalább pénzt spórolok. : ) Amúgy 1 hét, és St. Marteen helyett Puerto Rico lesz az állomásunk…na azt nagyon várom már. : )

Mindent összevetve, így 3 hónap után azt tudom mondani, hogy kemény, de nem annyira, mint amennyire beijesztenek. Kicsit rugalmasabb tűrőképesség kell meg fizikailag elég energia és ennyi…..bárki aki késztetést érez, hogy kipróbálja, én csak támogatni tudom…….erőpróba az élethez. 
A rossz az egészben csakis a távolság, és hogy teljes mértékben kiesek az otthoni dolgokból…….éppen ezért most bocsánatot kérek az esetleges köszöntésekkel amikkel elmaradtam, meg levelekkel, amiket ígértem, kérlek nézzétek el nekem mindezt……és csak azt tudom mondani, én azon vagyok, hogy 100 %-ban élvezzem a kint létet (hiszen ismerem magamat elég jól). Boldogság tölt el amikor egyszer kétszer a csodás fb segítségével nézegethetek otthon készült képeket, vagy olvashatok több információt egyszerre……na látjátok, erre tökéletes a fb. :D

Mostanra ennyi, megyek loundry-zni (mosatni :D) aztán gym-be, szaunába majd ágyikóba……Megpróbálok legközelebb hamarabb jelentkezni, (bár most több időm lesz) addig is, megpróbálok minden otthoni eseményt figyelemmel követni. Vigyázzon mindenki magára és egymásra, PáááááPuszíí Nektek, Isten óvjon Titeket!