Újra a Fantasyn : )

Sziasztok BlogMolyok!

Végre végre oda jutok, hogy írok már, mi is történik itt velem, a Disney Fantasyn.

Visszajönni nem volt könnyű, egy rövid és élménydús vakáció után, de legalább ismerős volt a környezet és a kollégák is egyrészt. Jó volt újra találkozni újra az itteni barátokkal, és dolgozni is jó volt újra, leszámítva, hogy sok nézeteltérésem volt a pincérrel, akivel egy csapatban dolgoztam. Nem telt bele három hétbe, és már el is hagytam a megszokott környezetet, mivel a harmadik hét egyik estéjén, az egyik főnököm odajött hozzám, és csak annyit mondott időhiány révén, hogy menjek fel munka után a Remybe, az ottani manager szeretne velem beszélni. Nekem persze rögtön valami rossz jutott az eszembe, de aztán rájöttem, semmi ilyesmiről szó nem lehet, mivel az akkori vendégeim nem is látogatták a Remyt. A Remy az a hajón a legelegánsabb étterem, kettő van összesen a világon, egy a Disney Dream-en a másik pedig nálunk. Francia konyhájú, a ’Lecsó’ nevezetű Disney Pixar Film mintájára készült el, ahol a főszereplő patkány neve Remy. Meg is található az étteremben, több helyen, picit megbújva, de amint a vendégek belépnek, a Hostess vagy a Manager rögtön eldicsekedik hős kis patkányunk hollétéről. Ami az egészben a csodálatos számomra, amellett, hogy csak úgy kaptam egy ilyen lehetőséget, ami szó szerint az ölembe csöppent, hogy egy ilyen legendának a része lehetek. Van egy Gusto terem, a szőnyegeken, a székeken mindenhol Remy alakja tűnik fel, és természetesen minden evőeszköz, tányér, tálca, a méregdrága, kezdve a kristálypoharakkal. Összehasonlítva a lenti éttermekkel, ég és föld. Pont ezért tanulnom is kellett rengeteget. És ezért érzem még rendkívül szerencsésnek ezt a helyzetet. Soha nem volt alkalmam még egy ilyen ’fine-dining’ = elegáns, étteremben dolgozni, és most erre is akadt lehetőség. Most már jó pár hete ott dolgozom, egy jó kis csapat, hiányozni fognak, ugyanis ez a két hét és megyek vissza a ’dzsungelbe’ ahogy itt emlegetjük a lenti éttermeket. Viszont a chef annyira megkedvelt, hogy a napokban el kell mennem majd az HR irodába, ahol egy bizonyos interjú és papírok kitöltését követve elbírálják a helyzetemet, ami után megtudom, hogy kapok-e végleges pozíciót a Remyben, vagy nem. Mivel beszélt a Hotel Igazgatóval és a F&B Igazgatóval rólam, hogy tartsanak fenn. Általában ez nem megy ilyen egyszerűen, kérvényt kell benyújtani, aminek elbírálása hónapokba telhet, aztán interjúk sorozata és a várakozás a megüresedésre. Az én helyzetemben ez úgy néz ki most, hogy amint üresedés lép fel, az adatbázisukban én leszek az első helyen. Nagyon szerencsésnek érzem magam, boldog is vagyok folyamatosan, tudom, hogy mindez odafentről jön, Ő az, aki egyengeti az utamat, tudja, hogy nekem mi a jó, pont ezért minden nap hálát adok, hogy van munkám, képes vagyok dolgozni, és legfőképp, hogy másoknak boldog pillanatokat szerezhetek egyszerűen az én boldogságommal. Például, minden szombaton a főkikötőben vagyunk, Floridában, Port Canaveralban, és olyan jó a beosztásunk a Remyben, hogy többségben szabad vagyok. Így az első szombaton eldöntöttem, hogy veszek csokit és minden héten így teszek majd. Egy tradíciót indítottam el, azóta a szombati napok számukra a Chocolate Day. J Mindemellett összehasonlítva az előző pozíciómmal, sokkal nyugodtabb vagyok még annak ellenére is, hogy nagyobb a nyomás rajtunk, valószínűleg a jobb beosztás, és a picivel jobb fizetés miatt is érezhetem ezt. Mindenesetre, ha tehetném, maradnék, de most csak mivel nincs üres hely, vissza kell mennem a lenti éttermekbe. ÉS ha minden jól megy, januárban megyek is haza a kis édes első unokahúgom születésére, remélhetőleg megvár majd. 

Ja és még egy dolog az étteremmel kapcsolatban, a főszakács teljesen úgy néz ki, mint a filmbeli Gusto ’szellem-szakács’. Nagy bátran meg is kérdeztem tőle, hogy ez egy véletlen egybeesés-e. Azt mesélte, a film szerkesztője a Pixar stúdióból, a jóbarátja, egyszer volt a hajón is vendégként, soha nem lett kimondva így konkrétan, hogy ő a hasonmás, de behívni behívták már a pixar studioba, hogy készítsenek képet az ember méretű Remyvel. Sőt, még Linguini is megtalálható a konyhán, méghozzá cukrász személyében.

A több szabadidőnek az átka, hogy lehet pénzt költeni. : )  Ebben a pár hétben programoztunk is eleget. Delfinekkel úsztunk, Parasailingeztünk, Körbekocsikáztuk Cozumelt, a mexicói szigetet, meg jókat ettünk, mondjuk nem bántam meg egyiket sem.

Ami nagyon fog hiányozni sok minden mellett a Remyből az a gyönyörűséges környezet. A kilátás a tengerre, minden egyes este végignézni a naplementét amint lebukik a tenger mögé, a felhőket csodálni, a kikötőket, amint elhajózunk, a hatalmas hullámokat, a delfineket, bálnákat, amint szabadon úsznak a hajónkat követve….. és még sorolhatnám….az étterem eleganciája, rendezettsége, és persze a francia. Ugyanis a dolgozók nagy része francia, sokat beszélnek a nyelvükön, így kezd rám ragadni. Mondjuk az olasz és a spanyol után el is kell kezdeni franciát tanulni, sok a hasonlóság. 

Az utóbbi két hétben Florida közelében rengeteg viharos időbe keveredtünk, és a hajó úgy mozgott, mint még soha eddigi szerződéseimben. Ráadásul ez a francia étterem a 12-en van, ahol még nagyobbak a kilengések, mint lent. Dolgozni nehéz volt nagyon, nem beszélve a rosszullétekről, sokakat elfogott a tengeribetegség. Egyik alkalommal, még a személyzeti bárt is bezárták korábban, mondván, hogy nem biztonságos már. A negyediken van a bár, van egy cigiző rész is, ahol nyitott ablakok vannak, onnan néztünk a konkrétan előttünk emelkedő hullámokat, amik magasabbak voltak nálunk, na az félelmetes volt, de csak a látvány. Izgalmas is volt egyben, nem egy mindennapi eset. A lengőajtók csapkolódtak, úgy, mint soha eddig, a trolik néha még a fékekkel együtt is elmozdultak, anélkül nem is hagyhattuk sehol, nagyon oda kellett figyelnünk, hogy mindent lebiztosítsunk éjszakára, ezért leszikszalagoztunk minden szekrényt, fiókot, és a méregdrága borokkal teli hűtőt is kibiztosítottuk. Sokan le is mondták az asztalfoglalásukat a rosszullétre hivatkozva. Szerencsére a személyzet elég stramnak bizonyult. Meg a többség szereti az izgalmakat, kalandot. :D

Magyarul beszélni sokszor már furcsa, és nem megy olyan könnyen. Szerencsére az angolom érezhetően fejlődött, köszönhető valószínű a környezetváltásnak.  Egyébként mindig jó, ha az ember tanul valami újat. Az csak szinesíti a napjait és sajat magát.

Ittlétem során kialakult egy elég erőteljes nézet bennem, ami a Disney névhez köthető. Büszke vagyok, hogy ennek a társaságnak lehetek a tagja. Nem azért mert világhírű vagy mert a második legnagyobb vállalkozás a világon, hanem Walt Disney miatt. Sok mindent tanulhattam munkásságát követve, idézeteiből, kisfilmjeiből. Pozitívum és a lelkesedés, a hozzáállás a munkához, az az amit ő valahogy jól tudott. És ami még jobb, azzal, hogy elindította ezt a lavinát, meg is próbálta átadni, egészen élete végéig. „Ha másokért élnél, Te lennél a legboldogabb.” Ez az idézet ugyan nem tőle van, de teljesen igaz rá. Elindított lavinája néhol néhol ugyan rossz fele gurul, azért vannak még, akik a helyes mederbe sorolgatják.

’Álmok, ötletek, tervek. Nem azért vannak, hogy elmenekülj a valóság elől, hanem azért, hogy célokat adjon, okot a továbblépésre.’ – Walt Disney

Ezzel a gondolattal el is köszönök, hamarosan újra jelentkezem! Békés adventi készülődést! PusziPacsi

Disney time started :)

Halihó! Sziasztok!

Sok idő nem kellett, mire rájöjjek, még nincs vége a hajós karrieremnek. A Carnival Dream 10 hónapja rendkívüli volt leginkább a szuper csapat miatt, de mint ahogy többen ismertek és tapasztaltátok, mindig valami újra vágyom, egy következő lépcsőfokra. Ez a Disney!!! Picivel kevesebb mint 6 hónap alatt itt is vagyok, a Disney Fantasyn! 

A Walt Disney Company a világ egyik legnagyobb szórakoztatóipara, 1923. október 16-án alapította Walt Disney és bátyja Roy Oliver Disney. Olyan minőséggel rendelkezik a társaság munkásságának kivitelezése, amilyennel még nem találkoztam eddig. Olyan összetett és precízen megszerkesztett minden apró részlet, mindez persze szigorú szabályok keretein belül, hiszen máshogy nem is lehetne. Viszont egy dologban eltér teljesen a többitől. Minden Disney dolgozóban azt a pluszt keresik az interjún, ami miatt a cég még mindig él, erős és összetartott csapata van, nagy múlttal rendelkezik és akár a lehetőség a bekerülésre emberek életeit változtathatja meg. Walt Disney egy csodálatos ember volt, az ő saját kis álmával indult el ez az egész, bízott benne, bízott önmagában, bízott Mickeyben, bízott abban, hogy másokat boldoggá lehet tenni úgy is, hogy ne a pénz számítson. 

"Akármit is csinálsz, csináld jól. Csináld olyan jól, hogy ha az emberek látták, utána vissza akarjanak jönni és újra megnézni, ahogy csinálod. Olyan jól csináld, hogy utána szóljanak másoknak és meg akarják nekik is mutatni, hogy milyen jól csinálod." - Walt Disney (érdemes egyébként a többi idézetét is átfutni!)

Kalandosan kezdődött az utam, hiszen március 18-án kora reggeli órákban megérkezve szembesültem csak azzal, hogy törölték a járatomat, sztrájk miatt. Picit megijedtem, de a Lufthansa recepción rögtön kaptam két teljesen különböző jegyet, így megváltozott az útvonalam. És a nyugodt átszállásból egy rohanás volt mindkét alkalom. Estére Floridába érve jól esett a könnyed sós levegő, habár kicsit fullasztó volt így első alkalomra. Egy Disney busszal eljutottam a Pop Century-ba, ahol két éjszakát töltöttem teljesen egyedül egy szobában. Az első nap volt az első és egyben utolsó szabad napunk, amit kiélvezhettünk az orlando-i Disneyland-ben közös élményeket szerezve. Én most őszinte leszek. Úgy igazából soha nem vonzott Disneyland látogatás, nem is nagyon számítottam rá mondjuk, hogy valaha velem is megtörténhet. De már az első pillanatban megváltozott a véleményem. Több volt a felnőtt, mint a gyerek. Olyan idősebb bácsival is összefutottunk, aki egyedül járta a köröket egyik hullámvasútról a másikra. Hatalmas kaland volt számomra, ráadásul már elértem azt a munkaidőt a hajón, hogy kaptam ingyen belépőkártyákat a Disneylandekbe jómagam és a családom számára. Mi újak, jól összebarátkoztunk ez az egy nap alatt, amit egy érzelmileg dús nap követett a tradíciói tréning 8 órában. Általában unalmasak a tréningek, vagy álmosítóak, ez nem volt egyáltalán ilyen. Rengeteget nevettünk, Keith és Cara vezetésével csodás napunk volt ismét a Disney Universityben, nevettünk sokat és sírtunk is. Itt ért meg bennem az az érzés, amit eddig nem éreztem és fel sem fogtam, hogy igenis kiválasztottak minket, csak hetente 2000-en nyújtják be a jelentkezésüket a Disney céghez, ennek viszont csak a minimális százalékát tudják felvenni a szűk létszám miatt. A Microsoft után ez a második legnagyobb cég a világon, ez bizonyítja a szigorúságot meg a tökéletességre törekvést. A tradíció tréningen megkaptuk mi is az ideiglenes Mickey fülünket, :) meg egy kis piros-rózsaszín jelölést a névtáblánkkal, "Earning my ears" felirattal. (=Keresem a füleim.) Ezt a hajón az első két hétig kellett viselnünk, kicsit olyan volt mint egy megbélyegzés, a végén már nagyon örültünk, hogy levehetjük. A tréningen még megtanultuk az alapdolgokat, mint például hogy Mi vagyunk azok, akik boldogságot teremtünk, és hogy ezt ne csak mondjuk, és hogy ebben higgyünk is, hogy képesek vagyunk rá, a két tréningvezetőnk megfelelő fogásokat alkalmazott. 

A következő nap már reggel 9kor a hajón voltunk. Furcsa érzés volt újra hajóra szállni azzal a gondolattal, hogy most ismét pár hónapig ez lesz az otthonom. Az első három hét volt a legnehezebb számomra. Nem csak azért mert rengeteget kellett tanulnunk, meg nagy volt a nyomás, hanem mert számításom ellenére, nehezebb volt beilleszkedni mint múltkor. Biztos volt bennem félelem is, hiszen tartottam attól, hogy én egy megfelelő személy lennék arra, hogy a csapatba tartozhassak. Mindenesetre mostanra már ezzel nincs gond, habár még mindig újnak számítok. Eddig, a mostani hétvégéig egy három személyes kabinban laktam, ami elég sok gonddal járt, eléggé megmozgatta a konfliktus kezelős képességemet, nem könnyű, na! Marine-val, a francia barátnőmmel fogunk egy kétszemélyes szobába átköltözni. 

Az élet a Fantasyn majdnem ugyan olyan, mint a más hajókon, itt egy dolog, a hosszú munkaórák élezik ki a különbséget a többitől. Egy héten alapvetően 77 órát dolgozunk, néha van, hogy többet. Minden hét péntekén, Castaway Cay-en kötünk ki, ez a Disney cégnek a saját szigete, ha hiszitek ha nem, itt volt kikötve a Jack Sparrow Fekete Gyöngye sok ideig, míg egy nagy vihar tönkretette. Sőt filmbeli részleteket is forgattak ezen a csodás kis szigeten. A Disney az az egyetlen cég, ahol a személyzetnek is van saját strand része, ahová a vendégek nem mehetnek. 
A második héten, egy úgynevezett vízi gyakorlaton kellett részt vennünk, vizsgázással egybekötve. A forró napsütésben, körülbelül 1,5 órát vett igénybe a gyakorlat, a végén jó pirosak lettünk és hihetetlen fáradtak. A gyakorlat lényege a következő volt: felmászni a felfordult mentőcsónakra, majd felállni és megfordítani. Kettesével kellett végrehajtanunk, addig a többiek a mentőmellényben a vízben kellett gyakorlatokat végrehajtani, mint például egymásba kapaszkodva egy kört alkotni, vagy csak egy vonalat, közben haladni, stb. Ezelőtt meg nehéz búvárruhákban kellett beleugranunk a vízbe, majd kiúszni. A mentőcsónakos gyakorlatot, aki másodszorra sem tudta végrehajtani, hazaküldték. Én ezt utólag tudtam meg, még szerencse, hogy sikerült. Számomra ez egy elég nagy megmérettetés volt, hiszen mentőmellénnyel (ami azt jelenti nem tudsz mozogni) feltornázni magad egy jóval vízszint feletti mozgó valamire egy vízben lógó mozgó kötéllétra segítségével, hát nem volt egyszerű. De nagyon jól esett hallani a safety officer bíztató szavait mellettem, meg a többiekét is. Amikor sikeresen megfordítottuk a csónakot, és beleestem a vízbe, tudat alatt bepánikoltam, legalább is ezt mondták, mert ahelyett hogy ugyan olyan pozícióba maradtam volna, megfordultam, pedig a mentőmellénnyel nem szabad, így természetesen rengeteg vizet nyeltem. Egy jó 2-3 másodpercig nem tudtam hogy fogok kijutni a csónak alól, és tényleg elvesztettem az önuralmam. De természetesen két kedves tréningeztetők búvárszemüveggel mellettünk voltak, így egyikük kihúzott egy másodperc alatt. Annyira tetszett, hogy megkérdeztem, vissza lehet-e jönni következő héten is, "gyakorolni", sajnos nem adtak rá lehetőséget. Ebben más itt a rendszer. Első és legfontosabb a Safety mindenhol, vagyis a biztonsági dolgok. Pont ezért, ezt rendkívüli részletességgel tréningeztetik. Valamint ha késünk mondjuk kétszer valamilyen safety tréningről, akkor szintén elköszönhetünk a cégtől. Kemény, de igazságos szabályok.

A héten kaptam feladatot: "trafic controller", a 8. emeleten egy meghatározott kabin előtt kell állnom amikor biztonsági gyakorlat van, és irányítanom a vendégeket a gyülekező helyükre. Emiatt most még több tréningem van, amikor szünetem van, akkor is megesik, hogy kimarad az alvás, ez velejár.

Mostanra elértem azt a szintű magabiztosságot a munkámban, hogy ne legyen minden este gyomorgörcsöm. Na de tényleg, már tudom élvezni is, és szerencsére a főnökök is szeretnek valamiért, úgyhogy most érzem csak, hogy megalapoztam már valamit itt. Sokat kell még tanulnom, javulnom, de ezért vagyok itt. Az is igaz mondjuk sajnos, hogy nincs az a jó csapat, mint múltkor, és itt mindenki leginkább csak alszik a szabadidőben. Szóval nincs az a nagy lelkesedés a programozásra, de bennem sem nagyon még, mivel nem jártam még új helyen. De jövőhéttől váltunk kikötőt, megyünk Jamaica-ba és Cozumelbe (amit szintén ismerem, de nagyon szeretem) és Grand Cayman-ra. Végre! 

Sikerült megváltoztatnom a szerződés végi dátumomat, így augusztus 1-én mehetek is haza.Ennek nagyon örülök! 
Most ennyi fért bele, írok még majd, Hiányoztok, Mindenki vigyázzon magára nagyon nagyon!

Walt Disney bácsi idézetével zárok.

"Nem azért készítünk filmeket, hogy pénzt keressünk, hanem azért keresünk pénzt, hogy még több filmet készíthessünk."