életjelek 2.

OLAH!!!

Rengeteg mindent tudnék mesélni, sokszor eszembe is jut, hogy na ezt most leírom, de persze időm az meg szinte nincs is. Most is épp a mosodában ülök, várom a ruhaszárítót, hogy megszárítsa  holnap reggelre az uniformist, ruhákat. Pedig már fél 1 is elmúlt…és hát, fél 6 órás kelés van minden reggel.

Az ijesztő az egészben kizárólag az, ha belegondolok, hogy csak 8 hónap múlva tudom magam igazán kipihenni. Bírom a kevést alvást, folyamatos talpon levést, esténként még a crew bárt sem hagynám ki. Ha épp nem vagyunk szabadok, akkor special cleeningezünk, ami az jelenti, hogy este 10 helyett kb 1-kor, 2-kor végzünk, ilyenkor minden kis zeget-zugot olyan csili vilire ki kell fényezni, hogy minden újnak néz ki utána, erre hetente legalább egyszer sorkerül, természetesen nem befolyásolva a másnap reggeli fél 6 kelést. 

Az újoncoknak van a legkebvesebb szabadidejük sajnos, mivel ha délután esetleg szabadok lennénk, sokszor különféle trainingeket raknak be, amiken kötelező részt vennünk. Ezek részben izgalmasak, csapatépítők, és ténylegesen a tökéletes team-member oldalunkat erősítik, és kifejlesztik, hogy maximális mértékben legyünk tisztában a dolgokkal, és az összmunkával, ami csak az előnyünkre válhat a jövőben, de sokszor álmosítók is, ha éppen nem mozgalmas meetingről van szó.

Sehol nem tapasztaltam még ekkora munkamániát. Pozitívumok, negatívumok egyaránt vannak. Amekkora ellenőrzés van itt rendszeresen, nap mint nap, az egyedülálló. Minket ellenőriznek folyamatosan a főnökeink, őket az ő főnökeik és így tovább….mindennek abszolút működnie kell, semmi hiba nem csúszhat be, ha mégis, rögtön a megoldására sietnek. Nincs olyan, hogy valami napokig ne működne…..nekünk assistant waitereknek is össze kellett szednünk magunkat. 

A Staff messben ahol kezdtük pályafutásunkat, a személyzet egy része étkezik. Az officer-be ahová én kerültem, ott már, ahogy mondtam, igen fontos emberek a vendégek…pl a főorvos, na meg az olaszok. Ha egy vendég panaszkodik a kiszolgálásra, az sokkal kisebb bonyodalmat, kellemetlenséget okozhat, mint ha egy személyzeti tag tesz panaszt, ezt kaptuk információnak, hogy ehhez tartsuk magunkat. Nekem volt egy negatív élményem ezzel kapcsolatban. Újoncként az officerben (így hívják ezt a kis étteremrészt) rengeteg rendelést vettem fel egyszerre, tudniillik, az olaszok mindig egyszerre érkeznek, és egyedül voltam épp, mert Karolina, a társam, épp vacsiszünetet tartott. A főorvos, aki egy igen kényes személyiség, rendelését habár leadtam kedves I Dewa szakácsunknak, ő is elfelejtette, és én is ráadásul nagyon belezavarodtam, hogy ki mit rendelt. Mikor rákérdezett, hogy hol marad már a rendelése, nem volt valami jó kedvében, én meg rohantam, hogy kikérjem a szakácstól, erre nagy siettemben, kértem rá szószt is, persze amit nem kellett volna, és amikor ezt a főorvos megkapta, olyan mérges lett, hogy hogy képzelem, ő nem ehet szószt, fogta magát, és elment….hát gondolhatjátok, ennél rosszabbul már nem is alakulhatott volna az a vacsi. A többiek megnyugtattak utána, hogy ne izguljak, ő ilyen, és hogy amúgy is ők is bénáztak még az elején. Szóval vannak ilyen esetek is, de most már azt mondhatom, 1 hét eltelt, amióta az officerbe kerültem, és szuperül érzem magam, egyre jobb vagyok mindenben, és már az olaszokkal is mind megismerkedtem. Élvezem nagyon és nincs olyan, hogy nincs kedvem dolgozni. Ez valahogy bennem van, hogy ez a kötelességem, de nem feszélyez.

A kis újonc csapatunk nagyon összekovácsolódott, az étkezőben mi vagyunk mindig a leghangosabbak, annyit nevetünk, hülyéskedünk. Nagyon bírom őket, majd képek alapján is megismerhetitek őket. És az is egy pozitívum, hogy megállapították, ennyi magyar még nem volt egyszerre ezen a hajón.

Ami nekem a kezdetektől nem tetszik, hogy rengeteg a pazarlás. Lehet, hogy nincs párja ennek a hajónak, olyan tiszta, gyönyörű, de hogy még az érintetlen ételeket is ki kell dobni, reggel délben este. Ez mondjuk annak tudható be, hogy maximális koncentrációt fektetnek az egészségre, és a vírusok elkerülésére, és ez rendkívül értékelendő. Olyat mesélt egyik supervisorom, hogy egyszer, valaki vírusos volt és 1 óra alatt 3000 embernek jelentkeztek ugyan annak a betegségnek a tünetei. Éppen ezért, mi is megteszünk mindent, hogy az elvárásoknak megfelelően dolgozzunk. „Zacskókesztyűt” húzunk minden egyes alkalommal, mikor tányérhoz, ételhez vagy pohárhoz nyúlunk. Ami nekem nagyon tetszik még, azok a kis kézmosó kagylók az ajtónál, ahogy belépnek a vendégek, rögtön kezet tudnak mosni, és kifelé is.

Ágyneműt is hetente cserélünk, ezt egy aláírással kell igazolnunk, hogy tisztán tartjuk a saját kabinunkat. Azt is keményen ellenőrzik, a munkaruhánknak is természetesen mindig frissen vasaltnak és tisztának kell lennie. Kicsit olyan ez, mint egy katonaság, kódokkal vagyunk beregisztrálva, és katasztrófa esetére is egy egyedi számot kaptunk. A második napon már tartottak is próbariasztást nekünk.

Ami picit csalódást okozott nekem, hogy mint kiderült tilos nekünk a hajó legtöbb részére mennünk. A biztonsági őrök, ha észreveszik, azonnal elveszik az ID kártyánkat és utána jönnek a problémák. Haza is küldhetnek akár, már akkor is, ha három alkalommal figyelmeztetniük kell, hogy nem jelentkeztünk be vagy ki a Fun Hour –ba. Ez a munkaiő rendszerünk, minden egyes alkalommal amikor elkezdünk dolgozni, be kell clock-olni, colck out-olni ha befejeztük. Így látjuk mindig, hogy hány óránál tartunk. Minden egyes nap 10 órát dolgozunk általában, ez a special cleeninges napon természetesen 3-4 órával több.

Ami viszont szuper, hogy rengeteg lehetőségünk van kikapcsolódni. Használhatjuk a vendég gym-et a spa-t, egyes kikötőknél tudunk biciklit bérelni a hajóról, a nagy csúszdát is meghatározott időben használhatjuk, és még sorolhatnám…

Ma ebédkor (már 18-a) volt egy pár másodperces áramszünet a hajón. Az olaszok épp ebédeltek, mikor ez történt már csak hűlt helyüket láttuk, azonnal fölpattantak, és rohantak intézkedni. Szerencsére rögtön visszajött az áram, viszont ez nem túl jó jel, mivel a generátorok közül az egyik nemrég tönkrement, 1 hétig állt a Dream Port Canaveralban (nem a Triumph-os eset) ott elvileg kicserélték a rossz áramforrást. Még az a hír is növelte a kételyeket, hogy tegnapi napon a Carnival Fantasy (ha jól emlékszem) szintén megállt.

Na de! Most épp Costa Maya-t hagytuk el, sajnos nem tudunk leszállni, de az nyugtat, hogy jövünk vissza még sokszor. Viszont Roatan szigetén is voltunk tegnap, arról is teszek fel egy két képet majd. Előtte meg Cozumelben jártunk, gyönyörű szép mexicoi kisvárosban.

Most viszont mindjárt mennem kell vissza ez a délutáni pár óra csak arra jó, hogy mossunk, vasaljunk, szobát takarítsunk, és intézzük, amit kell, most például a kártyám aktiválását intéztem, amire a fizumat kapom, de az is vagy egy jó fél órát vett igénybe. Szóval van pörgés, de egyre jobban kezdek hozzászokni az itteni világhoz. És tényleg tetszik, végre minden nap tanulhatok valami újat, szakma, nyelv és az élet terén is.

Hatalmas ölelést küldök Mindenkinek, Ti vagytok az energia pótlékom, a Ti segítségetekkel töltekezem fel full energiával és jókedvvel! Mucho grazias 

Első benyomások, élmények

Hy Everybody! :)

Úgy érzem, mintha már hónapok teltek volna el azóta, amióta otthon beültem a Transzferjáratba. Annyi de annyi minden történt. Hihetetlen gyorsan telnek a napok.

Amerika, Amerika! Már az orlando-i repülőtéren egy karakteres néger nő egy jellegzetes „ Welcome to Orlando!”-val köszöntötte a kapuban az ide érkezőket. Hosszas intézkedések után, végre a szállodába értem. Hatalmas segítség volt számomra Monalisa, aki Új Zélandról jött, szintén hajós, mint kiderült ugyanarra a cruise-ra osztottak be minket.

Carnival DREAM, az ÁLOMhajó, ott várt már ránk Port Canaveralban egy másik hatalmas Óriás mellett. A fedélzetre érve alapos átvizsgáláson estünk keresztül, majd a dokumentumokat kellett intézni, ami szintén hosszas órákat jelentett, mire végre megkaptuk a kis kabinkártyánkat. Délután már uniformban a „staff mess” –ben (személyzeti étkező) Signor Mr. Farid felettesünk utasításait teljesítettük.

Szerencsére nem kellett sokat keresgélnem a magyarokat, ők találtak rám. Pár nap elteltével mi újoncok (görög, román, magyar) egy remek kis csapatba formálódtunk. Az a hír járja, hogy rég volt már ilyen dolgos, munkaszerető csapat, mint mi. J


Első Lunch OFF-os „szabadnapom” kedden elérkezett. St Thomas karibi szigeten kötöttünk ki reggel.Ilyen offos napon a szünetünk de. fél 10- du. fél 6-ig tart. Ez az első alkalom kivételesen rövidebb időt jelentett, a bevándorló-papír elintézése miatt. Nem sok időt vesztegettünk a sok turista és hajókról kiszabadult vendégek között , akik a boltokat járták a 40 fok melegbe, beültünk egy taxiba, és a legközelebbi partra mentünk.

Úgy ahogy a képeslapok mutatják….hatalmas homokos tengerpart, pálmafák, türkizkék kristálytiszta tenger…karibi levegő…..hát nem is kellett más nekünk akkor. Igazán kikapcsoltuk az agyunkat, relaxáltunk, vagy épp a tenger tetején úszkáltunk. Sikerélményem volt, annak ellenére, hogy még egy egész hetet sem dolgoztam végig teljesen. J

Azzal a tudattal mentünk vissza, hogy bár dolgoznunk kell este, egy latin személyzeti buli is vár ránk. J Rendkívül szórakoztató volt, de még szoknom kell az embereket, környezetet. Hajnalig roptuk a latinos zenére, majd minimális 3 órás alvás után ismét elkezdődött egy nap. Reggeliztetés után egy 4 órás oktatásban kellett részt vennünk…hát gondolom, nem kell sorolnom milyen technikákkal próbálkoztunk magunkat ébren tartani. Mindenesetre megtanultam nyitott száj nélkül ásítani, és nyitott szemmel aludni.

A munka tölti be napunk nagy részét, akörül forog minden. Ha későig dolgozunk, és korán kelünk,akkor nappal, délután alszunk. Órákra-másfél órákra vagyunk szabadok két étkeztetés között. Mindez megéri, főleg ha látványosan érzi az ember, hogy fejlődik, és ezt a felettesek értékelik is. Egy hét sem telt el, de engem már a kapitány étterme melletti Officer étkezőbe raktak, ahol tengerész egyenruhás olaszok a fő vendégek. A második legfontosabb emberek, kapitány jobbkezei. J Itt dolgozom most már hivatalosan is. Különleges estéken, amikor a vendégeknek műsort adnak a színház teremben, mi szolgálunk fel. Ez fizikailag is fárasztó, nehéz tálcákkal kell rohangálnunk a lépcsőkön le s fel, vagy a vendégek között.

Mindenki aki itt dolgozik a hajón, nem lát nem hall mást, csak és kizárólag a hajó, a munka az ami hajtja. Pörgés van napi 24 órában, a világ dolgairól viszont mindenki olyan keveset tud. Furcsa belegondolni, hogy 8 hónap is letelik egyszer majd, de egyenlőre mindig csak az aznap számít. Tényleg röpülnek a napok!

Megpróbálok minél hamarabb újra jelentkezni, de most rengeteg a plusz dolgom….ma tudtam meg pl, hogy 1 napom van rá, hogy összepakoljak, mert más kabin lesz az dream „otthonom”. J Amúgy meg folyamatosan oktatásokat raknak be a szabadidőnkbe, holnap meg például vizsgázunk, a hajó szabályokról, és ezt is csak ma tudtam meg…..szóóval, ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Jelentkezem majd ígérem, ahogy tudok. Rengeteget gondolok Rátok, el sem tudjátok képzelni mennyit! Mindenkinek sok puszit küldök és vigyázzatok Magatokra!!!!!

NA ciao!!!!
Puzssssssss

A kaland kezdete

Kedves Olvasóm!

Hihetetlen, de igaz. Kevesebb, mint 24 óra múlva, már a Lufthansa egyik járatán csücsülök majd Orlando felé.
Az az izgatott, kérdőjelekkel teli érzés fogott el ma reggel, amelyet csak napok múlva tudok csillapítani. Nem tudom, jól döntöttem-e, jól időzítettem-e....egy biztos. Soha nem felejtem el, hogy nem vagyok egyedül, még ha fizikailag tényleg nincs mellettem senki. Ott vagytok TI! Család, Barátok, Ismerősök, akik ha csak egy pillanatnyi gondolattal is, de ott vagytok velem. És természetesen a Jóisten sem hagy magamra, még egy percecskére sem, úgy ahogy Apu, Mama és Papa sem.
Hálával tartozom Nekik mindazért, hogy egyengetik az utamat, és egyre izgalmasabbá teszik, elém sodorva a jobbnál jobb lehetőségeket, amik között választhatok.

Nagy út lesz ez, az én Nagy Utam. Nagy próbatételek sora vár rám, aminek boldogan állok elébe.
Mind fizikailag, mind lelkileg megterhelőnek mondható időszak az igaz, de úgy érzem képes leszek ezzel együtt élni, és megmaradni a lojalitás szintjén. Soha nem felejtem el, honnan jöttem és hogy milyen értékeket képviselek.

A kis blogom segítségével nyomon tudjátok követni az utamat, és kicsit belecsöppenhettek egy közel 5000 fős luxushajó "életébe", és a kulisszatitkok rejtelmeibe. :D
Remélem élménydús lesz Számotokra is!

Üdv Nektek!