Halihó! Sziasztok!
Sok idő nem kellett, mire rájöjjek, még nincs vége a hajós karrieremnek. A Carnival Dream 10 hónapja rendkívüli volt leginkább a szuper csapat miatt, de mint ahogy többen ismertek és tapasztaltátok, mindig valami újra vágyom, egy következő lépcsőfokra. Ez a Disney!!! Picivel kevesebb mint 6 hónap alatt itt is vagyok, a Disney Fantasyn!
A Walt Disney Company a világ egyik legnagyobb szórakoztatóipara, 1923. október 16-án alapította Walt Disney és bátyja Roy Oliver Disney. Olyan minőséggel rendelkezik a társaság munkásságának kivitelezése, amilyennel még nem találkoztam eddig. Olyan összetett és precízen megszerkesztett minden apró részlet, mindez persze szigorú szabályok keretein belül, hiszen máshogy nem is lehetne. Viszont egy dologban eltér teljesen a többitől. Minden Disney dolgozóban azt a pluszt keresik az interjún, ami miatt a cég még mindig él, erős és összetartott csapata van, nagy múlttal rendelkezik és akár a lehetőség a bekerülésre emberek életeit változtathatja meg. Walt Disney egy csodálatos ember volt, az ő saját kis álmával indult el ez az egész, bízott benne, bízott önmagában, bízott Mickeyben, bízott abban, hogy másokat boldoggá lehet tenni úgy is, hogy ne a pénz számítson.
"Akármit is csinálsz, csináld jól. Csináld olyan jól, hogy ha az emberek látták, utána vissza akarjanak jönni és újra megnézni, ahogy csinálod. Olyan jól csináld, hogy utána szóljanak másoknak és meg akarják nekik is mutatni, hogy milyen jól csinálod." - Walt Disney (érdemes egyébként a többi idézetét is átfutni!)
Kalandosan kezdődött az utam, hiszen március 18-án kora reggeli órákban megérkezve szembesültem csak azzal, hogy törölték a járatomat, sztrájk miatt. Picit megijedtem, de a Lufthansa recepción rögtön kaptam két teljesen különböző jegyet, így megváltozott az útvonalam. És a nyugodt átszállásból egy rohanás volt mindkét alkalom. Estére Floridába érve jól esett a könnyed sós levegő, habár kicsit fullasztó volt így első alkalomra. Egy Disney busszal eljutottam a Pop Century-ba, ahol két éjszakát töltöttem teljesen egyedül egy szobában. Az első nap volt az első és egyben utolsó szabad napunk, amit kiélvezhettünk az orlando-i Disneyland-ben közös élményeket szerezve. Én most őszinte leszek. Úgy igazából soha nem vonzott Disneyland látogatás, nem is nagyon számítottam rá mondjuk, hogy valaha velem is megtörténhet. De már az első pillanatban megváltozott a véleményem. Több volt a felnőtt, mint a gyerek. Olyan idősebb bácsival is összefutottunk, aki egyedül járta a köröket egyik hullámvasútról a másikra. Hatalmas kaland volt számomra, ráadásul már elértem azt a munkaidőt a hajón, hogy kaptam ingyen belépőkártyákat a Disneylandekbe jómagam és a családom számára. Mi újak, jól összebarátkoztunk ez az egy nap alatt, amit egy érzelmileg dús nap követett a tradíciói tréning 8 órában. Általában unalmasak a tréningek, vagy álmosítóak, ez nem volt egyáltalán ilyen. Rengeteget nevettünk, Keith és Cara vezetésével csodás napunk volt ismét a Disney Universityben, nevettünk sokat és sírtunk is. Itt ért meg bennem az az érzés, amit eddig nem éreztem és fel sem fogtam, hogy igenis kiválasztottak minket, csak hetente 2000-en nyújtják be a jelentkezésüket a Disney céghez, ennek viszont csak a minimális százalékát tudják felvenni a szűk létszám miatt. A Microsoft után ez a második legnagyobb cég a világon, ez bizonyítja a szigorúságot meg a tökéletességre törekvést. A tradíció tréningen megkaptuk mi is az ideiglenes Mickey fülünket, :) meg egy kis piros-rózsaszín jelölést a névtáblánkkal, "Earning my ears" felirattal. (=Keresem a füleim.) Ezt a hajón az első két hétig kellett viselnünk, kicsit olyan volt mint egy megbélyegzés, a végén már nagyon örültünk, hogy levehetjük. A tréningen még megtanultuk az alapdolgokat, mint például hogy Mi vagyunk azok, akik boldogságot teremtünk, és hogy ezt ne csak mondjuk, és hogy ebben higgyünk is, hogy képesek vagyunk rá, a két tréningvezetőnk megfelelő fogásokat alkalmazott.
A következő nap már reggel 9kor a hajón voltunk. Furcsa érzés volt újra hajóra szállni azzal a gondolattal, hogy most ismét pár hónapig ez lesz az otthonom. Az első három hét volt a legnehezebb számomra. Nem csak azért mert rengeteget kellett tanulnunk, meg nagy volt a nyomás, hanem mert számításom ellenére, nehezebb volt beilleszkedni mint múltkor. Biztos volt bennem félelem is, hiszen tartottam attól, hogy én egy megfelelő személy lennék arra, hogy a csapatba tartozhassak. Mindenesetre mostanra már ezzel nincs gond, habár még mindig újnak számítok. Eddig, a mostani hétvégéig egy három személyes kabinban laktam, ami elég sok gonddal járt, eléggé megmozgatta a konfliktus kezelős képességemet, nem könnyű, na! Marine-val, a francia barátnőmmel fogunk egy kétszemélyes szobába átköltözni.
Az élet a Fantasyn majdnem ugyan olyan, mint a más hajókon, itt egy dolog, a hosszú munkaórák élezik ki a különbséget a többitől. Egy héten alapvetően 77 órát dolgozunk, néha van, hogy többet. Minden hét péntekén, Castaway Cay-en kötünk ki, ez a Disney cégnek a saját szigete, ha hiszitek ha nem, itt volt kikötve a Jack Sparrow Fekete Gyöngye sok ideig, míg egy nagy vihar tönkretette. Sőt filmbeli részleteket is forgattak ezen a csodás kis szigeten. A Disney az az egyetlen cég, ahol a személyzetnek is van saját strand része, ahová a vendégek nem mehetnek.
A második héten, egy úgynevezett vízi gyakorlaton kellett részt vennünk, vizsgázással egybekötve. A forró napsütésben, körülbelül 1,5 órát vett igénybe a gyakorlat, a végén jó pirosak lettünk és hihetetlen fáradtak. A gyakorlat lényege a következő volt: felmászni a felfordult mentőcsónakra, majd felállni és megfordítani. Kettesével kellett végrehajtanunk, addig a többiek a mentőmellényben a vízben kellett gyakorlatokat végrehajtani, mint például egymásba kapaszkodva egy kört alkotni, vagy csak egy vonalat, közben haladni, stb. Ezelőtt meg nehéz búvárruhákban kellett beleugranunk a vízbe, majd kiúszni. A mentőcsónakos gyakorlatot, aki másodszorra sem tudta végrehajtani, hazaküldték. Én ezt utólag tudtam meg, még szerencse, hogy sikerült. Számomra ez egy elég nagy megmérettetés volt, hiszen mentőmellénnyel (ami azt jelenti nem tudsz mozogni) feltornázni magad egy jóval vízszint feletti mozgó valamire egy vízben lógó mozgó kötéllétra segítségével, hát nem volt egyszerű. De nagyon jól esett hallani a safety officer bíztató szavait mellettem, meg a többiekét is. Amikor sikeresen megfordítottuk a csónakot, és beleestem a vízbe, tudat alatt bepánikoltam, legalább is ezt mondták, mert ahelyett hogy ugyan olyan pozícióba maradtam volna, megfordultam, pedig a mentőmellénnyel nem szabad, így természetesen rengeteg vizet nyeltem. Egy jó 2-3 másodpercig nem tudtam hogy fogok kijutni a csónak alól, és tényleg elvesztettem az önuralmam. De természetesen két kedves tréningeztetők búvárszemüveggel mellettünk voltak, így egyikük kihúzott egy másodperc alatt. Annyira tetszett, hogy megkérdeztem, vissza lehet-e jönni következő héten is, "gyakorolni", sajnos nem adtak rá lehetőséget. Ebben más itt a rendszer. Első és legfontosabb a Safety mindenhol, vagyis a biztonsági dolgok. Pont ezért, ezt rendkívüli részletességgel tréningeztetik. Valamint ha késünk mondjuk kétszer valamilyen safety tréningről, akkor szintén elköszönhetünk a cégtől. Kemény, de igazságos szabályok.
A héten kaptam feladatot: "trafic controller", a 8. emeleten egy meghatározott kabin előtt kell állnom amikor biztonsági gyakorlat van, és irányítanom a vendégeket a gyülekező helyükre. Emiatt most még több tréningem van, amikor szünetem van, akkor is megesik, hogy kimarad az alvás, ez velejár.
Mostanra elértem azt a szintű magabiztosságot a munkámban, hogy ne legyen minden este gyomorgörcsöm. Na de tényleg, már tudom élvezni is, és szerencsére a főnökök is szeretnek valamiért, úgyhogy most érzem csak, hogy megalapoztam már valamit itt. Sokat kell még tanulnom, javulnom, de ezért vagyok itt. Az is igaz mondjuk sajnos, hogy nincs az a jó csapat, mint múltkor, és itt mindenki leginkább csak alszik a szabadidőben. Szóval nincs az a nagy lelkesedés a programozásra, de bennem sem nagyon még, mivel nem jártam még új helyen. De jövőhéttől váltunk kikötőt, megyünk Jamaica-ba és Cozumelbe (amit szintén ismerem, de nagyon szeretem) és Grand Cayman-ra. Végre!
Sikerült megváltoztatnom a szerződés végi dátumomat, így augusztus 1-én mehetek is haza.Ennek nagyon örülök!
Most ennyi fért bele, írok még majd, Hiányoztok, Mindenki vigyázzon magára nagyon nagyon!
Walt Disney bácsi idézetével zárok.
"Nem azért készítünk filmeket, hogy pénzt keressünk, hanem azért keresünk pénzt, hogy még több filmet készíthessünk."
