Hello szia szevasztok!!!
Telik múlik az idő……eljött a 6. PIPA ideje
is….el sem hiszem, számomra tényleg nehezen felfogható….összesen ez pontosan 28
hét = 196 nap = 1960 óra munkát jelent…..EGYHUZAMBAN….minden egyéb betegség,
sérülés, szünet, figyelmeztetés, szabálysértés nélkül.
Egy napot nem hagytam
még ki, és ezt a folyamatot hazamenetelemig nem is szeretném megszakítani.
A pozícióm előrejutásában is egyre jobban
haladok, úgy néz ki, jövő héttől
befejeződik a room service-s karrierem és az ú.n. LIDO étteremben fogok
dolgozni majd, ami annak ellenére, hogy mint egy visszaesés a munkakört
tekintve, a carnival létrán felfele haladást jelent. Azért visszaesés, mert a feladatunk főként a koszos
tálcák szedése és letakarítása több órán keresztül….ami azt jelenti, hogy nem
csak hogy sokkal kevesebbet tudunk beszélni a vendégekkel, még zsebpénzt sem
kapunk, ami, valljuk be elég pozitív hajtóerő volt számunkra. Egyetlen előnye
van ennek az ú.n. bisztro team-es munkakörnek.
A idő beosztás itt a legeslegjobb, legemberibb. Van egy reggeli időszak, kb
6-10-ig, ezután egy szünet és kezdés újra délután 4-30-tól este 11-ig. Van egy
szabad esténk, tudunk aludni normális időben és ki is tudunk menni mindenhol
napközben. Ebből a szempontból tehát ez megnyerő. Meg jól jön a változás, arról
nem is beszélve, hogy a mi kis szuper csapatunk nagyrésze már bisztrós, mi
Évivel vagyunk már csak room-service-ben, de reméljük ez a mostani héttől
megvátozik.
Ami a változásokat jelenti, egy hihetetlenül
csodálatos, értékekben felbecsülhetetlen szellemi kitüntetést kaptam a
főnökeimtől két nappal ezelőtt. Cristian az Ass. Matre D’-nk hivott, épp a
szobámban ültem szüneten, hogy azonnal menjek a Matre D’ irodába, mert a Matre
D’ hivat, még azt is hozzátette, valami warning-ot akar adni (figyelmeztetést)
ugyhogy gyorsan menjek. Különleges érzésekkel futottam az irodába, hiszen
Cristiantól már rég szidást kaptam volna, ha valami olyat tettem, amiért
warning jár, ezért nem nagyon hittem el ezt, de nem értettem, hogy akkor miért
hívathat. Mr. Shain, a Matre D’ rögtön egy széles mosollyal és egy foglalj
helyettel köszöntött, majd nem habozva tovább közölte, hogy szeretne átadni egy
GOOD PERFORMANCE oklevelet, mert….és felolvasta az összes pozitív dolgot, ami a
papíron fogalmazódott meg. (Ez olyan
értékelés, mint mondjuk egy piros pont az iskolában, azzal a különbséggel, hogy
ebből nem kel összegyűjteni 10-et, hogy látványos legyen az eredménye, ebből
elég akár egy is, ami hamar változásokat hozhat….) Én
alig akartam elhinni, ahogy ott ültem. Olyan boldog voltam, hogy alig tudtam
visszatartani az örömkönnyeimet. Kért tőlem egy aláírást, meg dátumot, meg egy
komment írást….azzal elidőztem picit, szerettem volna többet írni, nem csak 3
sort, de nem volt több hely, meg ideje sem az irodában jelen lévőknek. Mindezek
után természetesen 100 ezer %-osan adtam bele minden apait anyait ahogy csak
tudtam az esti melóba, ami most megváltozott erre a hétre, ugyan úgy room
service, csak osztott műszak, délután 2-től éjjel 2-ig. Nehéz volt az átállás,
picit most le is gyengült a szervezetem, de hamar rendbe jövök majd.
Ez a szeptemberi időszak volt a kezdete az
orkán erejű viharoknak zivataroknak. A hajó is rendesen mozgolódott nap mint
nap. Vicces volt a látvány, ahogy mentünk a folyosókon is mindenki ugyan abba
az irányba dölöngélve ment. Egyszer pedig, egy reggei időszakban, úgy megdőlt a
hajó, hogy a room szervizben a tányérok, amik a pultra voltak téve,
megindultak, és egy oszlop le is esett és összetört, minden fiók kinyílt az
irodában és a trolik is amiken a fedőket, tányérokat, tálcákat szállítjuk
ide-oda gurultak, gátolva a vészkijáratokat-bejáratokat….és ez még csak egy kis
dőlés volt…
Ezen a héten történt egy nem szokványos orvosi
vészhelyzet. Egy vendég összeesett és elájult még a hét elején, amikor éppen
Nassaut már elhagytuk egy ideje…este volt már, késő, egy helikopter sem tudott
Nassauból érte jönni, ezért vissza kellett fordulnunk, hogy hamar kórházba
kerüljön, mert sajnos haldoklott. Aznap éjjel ismételten Nassauban kötöttünk
ki, de rögtön fordultunk is vissza a menetirányba. Ezt a napot egy kikötő
nélküli nap követte, azaz egy see-day, de
még így sem tudtuk behozni a lemaradást, hogy maximális gyorsasággal mentünk,
ezért a 3. Napon, San Juan-ba csak késő délután érkeztünk meg, és ott maradtunk
éjfélig. A másik két napon időben érkeztünk már a kikötőkbe, és végül a mai nap
a fő kikötőbe Port Canaveralba. Hihetetlen hogy mik történhetnek egy ilyen
nyaralás során egyes vendégekkel, hiszen mégis nyaralásról beszélünk, ahol
minden lépésüket figyeljük, mindent megadunk nekik amit csak szeretnének, de
még így is akadnak tarka esetek. Vannak agresszívabb vendégek is, múltkor például
egy rendelést vittem ki az egyik első emeletes szobába, ahol közvetlen a szoba
ajtaja előtt a security emberei felváltva őrködtek a kabin előtt, ugyanis kiderült,
hogy ez a kedves vendég nagyon sokat ivott és fenyegetett, hogy öngyilkos lesz. Mondanom sem
kell, hogy a security-s nem engedte nekem, hogy a fém villát és kést beadjam,
ki kellett cserélnem műanyagra…..ez a kedves vendég természetesen hogy még
tarkítsa a helyzetet, amikor ajtót nyitott, csak a narancslevet kérte…..Itt is
akadnak furcsa emberek az biztos.
Egy jó pár héttel, talán hónappal ezelőtt,
csőtörés bontotta meg a rendet a mi lenti kabinunk közelében. Én még fenn
dolgoztam a room servicbe, amikor kérdezte az egyik srác, hogy a mi szobánk is
beázott? Mert hogy rengeteg kabin úszott a vízben. Első dolgom az volt, hogy futottam
le, de nem kellett sokáig mennem, észrevehető volt a baj, már a folyosónk is
tiszta víz volt, és hát a szobánkban is állt a víz. Szerencsénkre nagyobb kár
nem ért minket, mivel többnyire rendben volt a szobánk, és nem is a
legelázottabb szobát mondhattuk magunknak, hiszen valahol még a matrac is
elázott, amit ki kellett később szárítaniuk…..még a laptopom is megúszta, pedig
az is a földön volt…..elég ijesztő volt a látvány, pedig ez csak egy kis
csőtörés….
Na azért jó
dolog is történt velünk, egyik csodaszép St. Thomas-os napon fogtuk
magunkat, Tomi, Yonko (egy másik báros srác) meg én és elmentünk jetski-zni. Aki
már jetskizett, tudja milyen élvezetes, engem annyira boldoggá tett! Lehet
azért, mert nincs még jogsim, és élveztem a száguldást, de több is volt azért
ennél. A hullámok ahogy dobáltak minket, a víz ahogy fröcskölt ránk (JA! Ha
valaki megy jetskivel bárhova, alapfelszerelés a napszemcsi is, anélkül
lehetetlen) hihetetlen egy élmény…….
A
legeslegnagyobb fordulatot jelentette számomra az a tény, hogy mint kiderült,
nem ünnepelhetjük otthon a Karácsonyt, mivel a sign off-os dátumunkat áttették
december 7-ről, január 18-ra…..ettől már tartottam eddig is, de többen
megnyugtattak, vagyis próbáltak megnyugtatni, hogy lehet kérvényezni a
hazamenetel idejét, ha letelik a 8 hónap. Természetesen ahogy már eddig is
közölte velem a Food Manager, semmit nem adhatunk be, semmi féle igényt, mert
első szerződés… Így még ha le is jár a kötelező 8 hónap, a szerződésünkben az
áll, hogy 10 hónapig dolgoztathatnak egyhuzamban, és ezt ahogy látjátok, ki is
használják…. Karácsonyra kell nekik a munkaerő, mert az a leghúzósabb hónap, és
újakat sem nagyon hívnak, mert az még plusz erőfeszítés. Így ami minket illet,
biztosan bekerülünk majd hamarosan a dining room-ba is dolgozni…hát mit is
mondjak, még nem fogtam fel igazán, most már nem vagyok annyira pozitív, eddig
láttam a végét, most megint nagyon messze van, egész pontosan még 14 hét, ami
összesen 9 hónap és 2 hetet jelent. Egyrészről hatalmas megtiszteltetés, amit
tegnap előtt az Matre D’-től kaptam, a tegnapi nap pedig a food managertől, az
az a fő főnökünktől (hiszen ő is megdicsért minket Évivel, egész pontosan azt
mondta, hogy egészen idáig ebben a hat hónapban nem csalódott bennünk és egyre
jobb a teljesítésünk, és mellékesen még megjegyezte, hogy minket Hostess-ként
tudna elképzelni a következő szerződésben, a hostessek azok, akik a vendégeket
az asztalokhoz kísérik a dining roomban). A dicséretük hallatán végre valamit
éreztem, hogy el kellett jönnöm, ki kellett próbálnom, de az az igazság, nem
terveztem itt karácsonyozni, nem az én világom, biztos nehéz lesz nagyon. Meg
amitől félek az a kimerültség….hogy az a kis elem bennem az egyszer csak
kipurcan, lemerül, hiszen nem duracell XD és nem bírja majd tovább. Az biztos,
hogy ez embertelen, nem normális, de mint mindig Évi segít nekem abban, hogy
mindennek a pozitív oldalát kell nézni, és ez megint egy újabb kihívás lesz,
egy óriási kihívás, de amíg együtt vagyunk, tudom, hogy meg fogunk tudni vele
birkózni.
Ti Mindannyian otthonról már annyi energiát
adtok, hogy nem tudom, hogy tudnám mindezt egyszer meghálálni…..
Remélem mindenki szuperül van, ha bármi
további kérdéseitek vannak, csak írjatok nyugodtan, szívesen válaszolok, ahogy
az időm engedi.
Győnyörűszép ŐSZT, gyűjtsétek a falevelet,
menjetek el Ómassára, csapjatok esti kártya/társosjáték-partikat, menjetek el
futni a töltésre/Tisza/Duna partra, látogassátok meg a Budai várat…..helyettem
is!!!!!!
Pusszantás, majd jelentkezem megint hamarosan!
;)
