Buongiorning everybody XD
Holnap meglesz a harmadik pipa is, …..hihetetlen……eszméletlen
az idő rohanása…3 kemény hónap, egész pontosan 90 nap telt el itt a fedélzeten,
minden egyes nap 10-12 óra munkával, no betegség, no szabadnap, no
fizuemelés…:D Ami mostanában érezhető energiát ad az a reggeli narancs juice,
de az az igazi, 5-6 naracsból egy nagy pohárral, amit nagy örömmel facsarok a
többieknek is (kézzel természetesen) Ketut supervisorunknak is és Roy
főszakácsnak is, szeretnek ezért nagyon. :D Ez biztosan hiányozni fog. Tényleg
annyi narancsot ehet az ember, amennyit akar, mivel temérdek mennyiségben
hozzák minden reggel. Sőt én még estére is szoktam magamnak készíteni egy
pohárral edzés utánra….ugyanis már egy hete minden este járok a gym-be (és
szaunába), különös, azt hittem hogy egész napos munka és kevés alvás után,
sehogy sem lesz energiám még fizikailag terhelni a szervezetem, de eddig nem
jelentkeztek problémák, igaz picit jobban fáj a lábam, de mindössze ennyi.
Inkább jó érzés, „kifutom”magamból az összes negatívumot, „lebiciklizem” az
idegeimet zavaró tényezőket, és másnap ha nem is frissen, de nem morgolódva
kelek. Néha néha a fő fő cheffékkel szoktam edzeni, tök szuper, mert van a
11-en egy terem amit ugyan úgy, ahogy a gym-et, este 10 és 12 között lehet
használni személyzetiseknek, így ha nem is jönnek a szakácsok, feljárok oda
rendszeresen kikapcsolódni…..elhihetitek, szuper érzés, tükrös terem, parketta,
zene (ami meghatározott), ablakok körülötted amin csak a vizet látod, és senki
nem zavar meg. A kimerítő mozgás után minden este kifekszünk a Serenity (ami
igazából egy elit és méregdrága bár a 21 éven felettieknek, de abban az órában
nem szokott ott lenni senki) részleg napágyaira a 12-en, ami egy fenséges
élmény, ahogy a meleg szél fúj, és hallod hogy csapkodja a víz a hajót, és
látod milyen sebesen száguldunk……: )
Ami a kikapcsolódást illeti, nemrég jártunk
Tomival búvárkodni, Isla Roatanon, Honduras szigetén. Meseszép volt. Annyit
tudtunk meg, hogy a Nagy korallzátony után, ez a második leghíresebb hely
azoknak akik búvárkodni szeretnének. A vízálló fényképezőmmel tökéletes
fényképeket tudtunk készíteni…..igaz csak 45 percig tartott a turnus, de mi még
maradtunk volna….ilyenkor mindig csak annyi a bajunk, hogy vissza kell menni a
hajóra…ugyanis általában egy ilyen kaland után beülünk egy finom helyi
különlegességet megkóstolni, és egy hozzá illő kellemes koktélt meginni picit
belelátva az ottani emberek életébe, megismerni a szokásaikat, beszédüket,
nyelvüket, életüket…..persze ez az idő édeskevés, csak
próbálkozunk…..tudakozódunk….
Legutóbb viszont
St. Marteen egyik szuper strandjára taxiztunk el, ahol szó szerint a fejünk
felett repültek a repülők. Hatalmas élmény volt, hiszen nem csak amiatt mert
gyönyörű volt a hely, a víz, a homokos part, hanem mert ilyen tényleg nagyon
ritka…….amikor szálltak fel a repülők, azt lehetett érezni, hogy majdnem elfúj
minket, mikor oda álltunk a vonalába…..
Az utolsó
személyzeti buli, egy medencés buli volt a fedélzeten, aminek a végére minden
lány a vízben végezte, ugyanis a magukkal nem bíró férfiak, egyesével kaptak el
mindenkit, és dobtak bele a vízbe…
Pár hete bővült a
kis magyar csapatunk még 3 magyarral, akik bar waiter-waitressként dolgoznak a
fedélzeten. A főnökök csak úgy neveznek minket, hogy a „magyar maffia”…. XD
Sokszor
elgondolkodtam már azon, próbáltam visszaemlékezni, volt-e olyan pillanat ebben
a három hónapban, amikor azt mondtam volna, hogy elég, csomagolok megyek haza,
nem érdekel mi lesz a következménye, fogom magam és amikor eljön a szombat,
leszállok a hajóról. És ha hiszitek, ha nem, még nem tudtam egy ilyen
pillanatot, időszakot mondani. Én is csodálkoztam ezen, hiszen sokszor lehettem
volna teljesen kiakadva, vagy elfáradva, vagy csak az erős honvágy miatt is
vagy az esetleges nyomások miatt, vagy a folytonos nyüzsi miatt……egyszóval,
valamilyen úton módon, még nem lett elegem a hajós életből. És rögtön rájöttem,
kinek köszönhetem mindezt. Nektek! Családomnak, barátaimnak,
ismerőseimnek….akikre emlékezve pozitívan töltődöm fel. Annak ellenére, hogy
még nem hagytam itt a Carnival-t iszonyatosan hiányoztok mindannyian, és
borzalmas érzés amikor otthon valami szuper dolog történik és nem lehetek
ott…….Na de köszönök Nektek mindent!!!!!!!! Néha-néha
olyan, mintha otthon lennék, mert megüti az orromat valami finom otthoni illat,
nem tudom, hogyan és honnan, de érzem….lehet, hogy tudat alatt erősen hiányolom
az otthont?? Lehet….de egy biztos. A múltkor fent a szoba szervizben megéreztem
az egyik srácnak a parfümjét, és rögtön a bátyám jutott eszembe…..hiszen
pontosan ugyan olyat használ!!!
Room
service…….hát igen. Ahogy ígérték. Letelt a 3 hónap a back dining room-ban,
most már a szoba szervizben dolgozom már pár napja. Pénzügyileg jobb, mert néha
kapunk tippet (tip, jatt, baksis = borravaló) is, ha jó vagyok, akkor
kiügyeskedek annyi borravalót egy hónap alatt, hogy a félhavi fizum összejöjjön
még egyszer belőle. Nyugisabb, talán nincs annyi ellenőrzés, felügyelés.
Sokszor mamagayo-skodás (lógás) megy egyeseknél, ha épp nincs rendelés,nincs
mit takarítani vagy épp nem küldenek a Lido nevezetű legnagyobb étterembe a
10-re tálcákat szedni.
Amúgy
mi európaiak még szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Egbert, a perui srác, aki
már 5 éve hajózik, most jutott a room service-be, ahol mi vagyunk…az első
szerződésünk alkalmával….ugyanis náluk nem lehet közvetlen segédfelszolgálónak
jelentkezni, csak galley stuard-ként kezdhetnek, mosogatófiúként, és kemény
szerződéseken keresztül juthatnak feljebb és válthatnak pályát, mellesleg a
mosogató fiúknak a fizetésük feleannyi mint a miénk és többszörösen nehezebb és
„mocskosabb” munkát végeznek, mint akár mi akár más itt a hajón……de úgy is
dolgoznak ám! Indonéz, indiai, perui, filippin….ezek mind nagyon odaadóak és
önzetlenek munkájuk során és általában a legnehezebb munkaköröket végzik olyan
energiával, hogy csak csodálom!
Hihetetlenek ezek
az amerikaiak…..pozitívot és negatívat is tudnék róluk mondani, én úgy látom,
hogy egy teljesen más világ…erről Bogi ( unokatesóm, kint volt Amerikában 1
évig) százszor többet tudna mesélni (csak pl annyi, hogy Port Canaveral-nál
bementem egy Auchan méretű bevásárlóközpontba nem kaptam kis méretű tusfürdőt,
vagy shampon-t, csak óriáskiszereléseket találhattam, ugyan úgy mint minden
másból, kezdve az ételektől a gyerekjátékokig.)
Ami a különleges szerintem, az a hajón felállítható
nemzetiség táblázat. Kb 6000 személy van a fedélzeten és vagy 100 féle nemzetiség….legyen
az vendég vagy dolgozói tag. Éppen ezért, a különféle nemzetiségi szokásokat
könnyen megismerhetjük, talán néha zavaró is lehet, de emellett megtanulunk
együtt élni velük……
Kivétel nélkül ki
nem állhatjuk a szombatokat…….ez az a nap, amikor mennek el személyzeti tagok,
és jönnek újak helyettük……..Évivel rengeteg mindenkivel jóba lettünk,de
legfőképp az olasz officerekkel….nem tudnék olyan szombatot mondani az elmúlt 1
hónapban, amikor valaki jó fej el nem ment volna….nekik tulajdonképp könnyű a 4
hónapos szerződésükkel….valamiért mi nagyon a szívünkön vesszük ezeket a
dolgokat, de valószínű nem csak az eltávozott emberek után szomorkodunk és nem
csak azért mert lehet, hogy soha többet nem látjuk őket, hanem mert amikor
reggel meglátjuk a bőröndöket húzogató civil ruhába öltözött főnökeinket,
feletteseinket vagy egyszerűen csak jóbarátainkat, nekünk is megjön a kedvünk
hazamenni…….
Egyik
szombaton én különösen kivoltam, bizonyos okok miatt, és éppen a lépcsőn
sétáltam felfelé, hogy felkészüljek az ebédeltetésre, ugyanis Catarina, a
Belarus-ból érkezett munkatársam (lehet hogy nem említettem, már pár hete a
magyar munkatársam átkerült más helyre, így sokkal többet kezdtem el végre az
angolt is használni az olasz mellett..:D ) lunch-offos volt, amikor bemondtak
valamit(természetesen a kódot, 0101 említették meg egy jelentéktelen bemondásba
rejtve) és mire felfogtam mit, addigra már az egész deck 0-n mindenki futott
rohant, és kiabálták, hogy itt a USPH (United States Public Health)…..tudjátok,
őket már említettem…..miattuk kell special cleeningeznünk hetente 2szer. Most ezt
úgy képzeljétek el,hogy az összes Food & Beverages dolgozó, mint egy őrült
pakolt takarított, sikálta a padlót a gépek alatt, a kis porszemeket is még
észrevették és takarították el. Egy tányérra 5 percet kellett várni, mert mire
azt átsikálták elmosták és leellenőrizték addig te nagy nehezen szereztél
valahonnan kenyeret, ugyanis mindent eltüntettek. Azt csodáltuk, hol lehet a
hajón olyan kis zug, ahova ezt a sok piszkos edényt eldugják. (most ezt ne úgy
képzeljétek el, hogy tiszta mocskosan van a helyére rakva, csak egyszerűen nincs
totálisan lekaparva az olajfolt, meg ilyenek….) A mi sorunkra, alig kaptunk
valamit, mert általában rengeteg zöldséget, szószt adnak, most mindent úgy
kellett vadászni…….elkezdtünk rettegni mi is lányok…hiszen tudtuk mi jól, hogy
pontosan az azelőtti pénteki nap vettük a legkomolytalanabbul a
takarítást….elröhögtük, elszórakoztuk az erre szántidőt, mondván úgysem jönnek,
mert soha nem jönnek, mivel már hónapok óta várja ez a hajó őket (egész
pontosan fél éve)….és nem tudják a nagyfőnökök sem, mikor jönnek….ráadásul,
ezen a szombaton, 11 körül értünk a reggeli 7 óra helyett a kikötőbe, mert
csütörtöki napon, egy baleset történt a hajón. ( Ezt elmesélem később! ) Na és
gondoltuk, hogy áá….holnap hogy jönnének, hiszen ők ott sem lesznek akkor
már……össze is csaptuk rendesen, és még az ellenőrzéskor sem kaptunk semmiféle
leszidást, vagy megjegyzést…..teljesen érthető lett volna akkor, hogy pont
aznap jönnek…..Mi úgy paráztunk ott, mint még semmikor ezen a hajón…..Most ezt
úgy kell elképzelni, hogy 1 piszkos kanál a többi között, mínusz 3 pontot
jelent, van összesen 100 pont, ebből el kell érni legalább 86-ot(de az egész
hajóra értve ezt), hogy ne kapjon a hajó működés elleni parancsot. Ha 86 alá
esik valamelyik hajó, nem mehet tovább, ott kell a kikötőben maradnia….és ez
még csak a kezdet….kemény hetek, hónapok várnának az éttermi részleg
dolgozóira. Szóval, elhihetitek….alig vártuk, hogy vége legyen ennek a
napnak…én különösképpen. Az összes nagyfőnök ott rohangászott, utasítgattak,
ezt ne így ezt ne úgy, ezt nem kapunk mert itt a USPH…stb….szó szerint mindenki
meg volt őrülve….Na eljött az idő….jött a hír, hogy már itt vannak a
személyzeti étteremnél, azt ellenőrzik…persze senki sem mert elmozdulni a
helyéről….egyszer csak betoppan hozzám egy úr, mellette két másik, rögtön
tudtam hogy ők a USPH-től vannak. Körülnéztek, ettek egy-egy szendvicset, a
főmufti kért tőlem egy colát, persze izgalmamban először azt sem értettem mit
mond. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit szóljak hozzájuk. Szabad megkérdeznem-e
tőlük, szeretnének-e valamit enni, vagy mi…?.....szóval én csak álltam
mosolyogtam mint egy jókislány, válaszoltam a kérdésükre, hiszen érdeklődtek
mióta tartózkodom a fedélzeten, és csodálkoztak amikor mondtam h majdnem 3
hónapja, hogy már itt vagyok az officereknél……mindenesetre csak egy szekrénykébe
néztek csak be, sehol máshol nem zseblámpáztak és nem kúsztak
másztak……elhiszitek-e hogy pont ezt a 3 kis részleget nem vizsgálták át? A
főkonyhától kezdve a személyzeti éttermen keresztül a room service irodát
mindent átnéztek……nálunk nem jártak……akkora megkönnyebbülést éreztünk, hogy
utána nem is volt energiánk a sietős záráshoz, így aznap este mehettünk Fun
Time correction-ra, (azaz munkaidő elszámolásra)mert sok ideig be voltunk
jelentkezve dolgozni. Na de ami a végeredményt jelenti, el sem hinnétek, de 100
%-ot értünk el!!!! Nem volt még ekkora tisztaság egyik hajón sem….ez az első, a
Dream, ami megkapja a ( jól megérdemelt ) 100 %-ot! Akkora volt a boldogság,
öröm, mint még soha szerintem ezen a hajón. Még bulit is rendeztek a
dolgozóknak a megünneplésére. Valamint egy össznépes személyzeti fotót is
készítettek, csak sajnos nem tudtam azon ott lenni, mert pont akkor drillünk
volt. (drill= vészriadó akció próba…..áá….nem tudom a megfelelő szót rá) Na de
nagy volt az öröm, az biztos. : )
A
baleset……rendkívüli katasztrófa történt egyik kedves Pety office-os román
vendégünkkel….vizes részlegen dolgozott. Nem mellékes információ, hogy a leendő
felesége is a hajón dolgozott és csak pár hét kellett volna, hogy befejezzék a
szerződésüket, haza utazzanak és megházasodjanak. Nelunak a USPH-es héten csütörtökön
50 %-ban leégett a teste. Forró víz zúdult rá egy részlegen, ahol, ő neki azt
az információt adták, hogy az a bizonyos csap el van zárva, pedig nem
volt……..annyira vészhelyzetnek számított az eset, hogy a vendégek közül akadt csak
egy olyan orvos, aki erre szakosodott, és ő látta el mindaddig, amíg a hajóra
nem érkező helikopter el nem szállította. Ez kicsit szomorú a hajó egészségügyi
részlegét tekintve, hogy nincsen megfelelő ellátás ebből a szempontból, hiszen
rengetegen dolgoznak még ugyan ott, sőt a konyhai forróolajos részlegről ne is
beszéljünk……mindenesetre mikor ez megtörtént, a hajó irányt váltott és a
helikopter fele vette az irányt. Ezért volt az, hogy azon a héten később értünk
a végállomásra. Annyira lesújtotta ez a hír a személyzetet, hogy egy egységes
negatív hangulat ült a Fun Dream-re. Még a gépészet részleg főnöke, aki az
étkezéseknél mindig borozni szokott egy keveset, még ő is mondta, hogy ma nem
kér, nem tudna inni…az összetartás viszont pozitívan megbizonyosodott azáltal, hogy
aznap estére kiraktak 1-1- hatalmas kartont, és bemondták, hogy ha valaki
szeretne valamit írni Nelunak az megteheti az MSA előtt. Rengetegen sorakoztak,
hogy üzenjenek, jót kívánjanak kimutatva ezzel együttérzésüket és szeretetüket.….. Az elszállításkor leendő felesége, Adriana be sem fért szegény a
helikopterbe, csak szombaton, amikor újra a portban voltunk, akkor mehetett
utána.
Most egy picit
talán nehezebb időszak vár rám, abból a szempontból, hogy úgy néz ki 1 hónapig
ez az 5-5-ig beosztásom lesz, így nem lesz nagyon alkalmam kijutni……de legalább
pénzt spórolok. : ) Amúgy 1 hét, és St. Marteen helyett Puerto Rico lesz az
állomásunk…na azt nagyon várom már. : )
Mindent
összevetve, így 3 hónap után azt tudom mondani, hogy kemény, de nem annyira,
mint amennyire beijesztenek. Kicsit rugalmasabb tűrőképesség kell meg
fizikailag elég energia és ennyi…..bárki aki késztetést érez, hogy kipróbálja,
én csak támogatni tudom…….erőpróba az élethez.
A rossz az egészben csakis a
távolság, és hogy teljes mértékben kiesek az otthoni dolgokból…….éppen ezért
most bocsánatot kérek az esetleges köszöntésekkel amikkel elmaradtam, meg levelekkel,
amiket ígértem, kérlek nézzétek el nekem mindezt……és csak azt tudom mondani, én
azon vagyok, hogy 100 %-ban élvezzem a kint létet (hiszen ismerem magamat elég
jól). Boldogság tölt el amikor egyszer kétszer a csodás fb segítségével
nézegethetek otthon készült képeket, vagy olvashatok több információt egyszerre……na
látjátok, erre tökéletes a fb. :D
Mostanra ennyi,
megyek loundry-zni (mosatni :D) aztán gym-be, szaunába majd ágyikóba……Megpróbálok
legközelebb hamarabb jelentkezni, (bár most több időm lesz) addig is,
megpróbálok minden otthoni eseményt figyelemmel követni. Vigyázzon mindenki
magára és egymásra, PáááááPuszíí Nektek, Isten óvjon Titeket!
