Halihóóó
BlogOlvasóó!
Röstellem késői
jelentkezésem, de ne izguljatok! Nem vesztem el! A hajó is él és virul, szeli a
hullámokat kitartóan. Éppen tegnap este jártam az open deck-en, éppen egy
hatalmas viharba keveredtünk, az óceán pusztító energiájával csapkodta a hajó
orrát és a szél akkora volt, hogy majdnem elvitt minket magával…..eszméletlen
érzés fogott el, leírhatatlan…egy piciny félelem sem fogott el engem, inkább
megnyugvás, a természet hatalma előtti hódoltság érzete. Mindenesetre a bizalmat
és a hitünket nem veszthetjük el soha, ez a mi várunk.
Hihetetlen, hogy
mennyit változik az ember a fedélzeten. Olyan dolgokat leszünk képesek
megoldani, amikről azt hittük eddig, képtelenek vagyunk rá. Mindent meg kell
oldanunk, amit ránk bíznak, éppen ezért, nincs olyan, hogy majd a másik
elvégzi. Nap mint nap elgondolkodok, mennyi mindent tettem ma az emberek
boldogságáért, miben voltam szuperman, miben picit lassabb, miben kell még
javulnom, okosodnom, és a legfontosabb, hogy hogy viselkedtem a kollegáimmal.
Sokan kérdezték
már tőlem, hogyan lehet kibírni ezt a sok munkát. Erre a tökéletes válasz már
megfogalmazódott bennem, kellett hozzá ez a két hónap. Ez a hajós élet, tényleg
egy teljesen más világ. Nem úgy kell elképzelni, mint otthon, hogy elmegyek a
munkába, aztán hazamegyek és vár a család, az igazi valódi élet. Itt a munka az
életünk. És ha képesek vagyunk arra, hogy azt valójában egy időtöltésnek fogjuk
fel, ne munkának, és tudjuk hogyan élvezni, akkor ki lehet bírni ezt a 8 hónapot.
(én mondjuk már mennék haza de csak mert nagyon hiányzik mindenki : D ) Az igaz, hogy a magánéletünk picit háttérbe
szorult, és azzal is egyet értek, hogy ez nem lehet egy életcél. De nagyon-
nagyon sokat lehet tanulni minden szempontból.
A napokban jártunk
többször is a fedélzeten uniformisban, ugyanis csak abban lehet a vendégtérben
járkálni. A mai nap viszont ki lehetett próbálni a felső csúszdát
12.00-14.00-ig, így Tomival az egyik jófej magyar báros sráccal éltünk is a
lehetőséggel. Egyre inkább kezdjük felfedezi a hajó kisebb-nagyobb zegét zugát,
mondjuk örülni fogok ha a 8 hónap végére tényleg megismerem a mi kis
DREAM-ünket. A 0. Decket már szuperül ismerjük, az a mi szintünk. Mint ahogy
már talán írtam korábban, itt található minden ami számunkra fontos. Az egyes
előkészítő helyektől kezdve a hűtők, raktárok, irodák, elektronikus központok,
stb…. múltkor a jégszobrásszal találkoztam, éppen egy esküvőre faragott egy
hatalmas jégszobrot, azelőtt, pedig egy kedves olasz officer engedte meg, hogy
betekintsek az műszaki központba. Ami még jellemzője a Deck Zero-nak, hogy
akármikor végigsétálok, vagy trolit viszek, vagy a room service-be megyek, vagy
valahova fel, mindenki mosolyog, köszön mindenkinek. Ismerős arcok tömkelege,
segítő kezek még többje, olyan picit mint egy több dimenziós híd. Rengetegféle
nemzet, különféle uniformisok, vagy civil ruhák, estélyik (akik épp a crew
bárba tartanak, ami szintén a deck 0-n van) valamint különböző munkaidő
beosztások. Van aki nappal alszik, este dolgozik. Szóóval, egy biztos. Nincs
olyan kis zug a hajón, ahol az ember egy pici csöndre találna, csak a kis
kabinka és az ágyikónk, amit mi mostanában előszeretettel igénybe veszünk napi
több alkalommal. A fáradtság az már egy általános normális érzés, tudom ez csak
itt mondható így ki, de lehetetlen kipihenni teljesen magam.
A napokban
kaptunk értesítést egy restaurant service-s meeting alkalmával a
fizetésváltozásról. (Ez most leginkább azoknak érdekes, akik kérdeztek tőlem
információkat.) MOST figyeljetek! A cég, fizeti az oda és hazarepülőt, 2
bőrönddel, plusz csomag önköltség természetesen, viszont a fix fizetést 50
dollárral csökkentették. Kiszámolva még mindig jobban jövünk ki így ass
waiter-ként is. A háttérben meg nem tudhatjuk mi áll, a lényeg, a 800 dolláros
hazautamat és a szállodát, ha szükséges Orlandoban vagy Miamiban, fizetik. : D
Nem is olyan
régen 1 éves lett a Carnival Value a hajónkon, ennek alkalmával rendeztek egy
csodás partyt a dolgozók részére a Caliente discoban, az egyik vendégek részére
fenntartott szórakozóhelyen az 5. Decken. Fergeteges buli volt, szuper
hangulattal fűszerezve.Természetesen a party sorozat pár nap után folytatódott,
nem máshol, mint a mi kis pici kabinunkban. Ahol összesen a végén 14-en
gyűltünk össze. Szerencsére megúsztuk egy figyelmeztetéssel, nem kaptunk
warning-ot. Egy biztos….kabinbulik kilőve.
Mostanra már én
lettem hivatalosan is a helyettes felszolgáló a kapitánynál, ma is ott
dolgoztam ebédkor. Antonio Masatti az új kapitányunk, teljesen más karakter
mint Massimo Marino. Nem szeretném most jellemezni, elég legyen annyi, hogy
sokkal de sokkal jobban szerettük Massimot.
El sem lehet
képzelni, de tényleg néha kegyetlen harcok folynak a mosiban a tányérokért,
eszközökért, vizeskancsókért, tálcákért….ha nem vagy szemfüles, akkor igencsak
vár rád néhány plusz út a main gallery-re vagy a room service-be, hogy
összegyűjtsd mindezt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kiviszünk 14 BB tányért (Bread
& Butter) elmosni, egyet fordulunk, és már nyoma veszett. Aztán
nyomozhatjuk, ki vitte el, és rákényszerülünk sokszor, hogy mi is „lopjunk”,
hiszen minden reggel jön a Matre D’ ellenőrizni, és nem túl jó, ha nincsenek
fel set up-olva az asztalok. A szakácsokkal is megvívjuk mi a kis harcunk, ami nem
egyszerű, de én már kitanultam a taktikát, hogyan kerüljem el az elmérgesedő
helyzeteket. Első lépésként nagyon jóba lettem a főszakáccsal Roy-val, aki egy
szuper ember, úgy néz ki mint egy nagy barna medve :D, de nagyon bírom.
Pár nappal
ezelőtt, meg kellett változtatnunk picit a megszokott irányt, mivel egy kis
csónak bajba keveredett a nagy viharos óceánon, és szóltak a központból, hogy
mennünk kell a segítségükre, mivel mi voltunk a legközelebb hozzájuk. Maximumra
állították a hajó sebességét is, és a mentést majdnem az egész hajó vendégei és
személyzete végig izgulta együtt. A lebonyolítását az egésznek az officerek
végezték, így akkor pont nem volt semmi dolgunk, mivel minden vendégünk
dolgozott, így én is gyorsan fellifteztem a 4.re, és láttam a csónakot. Végre
egy kis izgalom! : D
Most ennyire
futotta az energiám, de jelentkezem még hamarosan. 6-án telt le a második
hónapom is itt a fedélzeten. Már csak 6-szor 30nap. Ti is érzitek, mennyire
repül az idő??? Mindjárt itt a december. :D :D Nagyon remélem, hogy otthon
minden a legnagyobb rendben és hogy kitört a nyár végre lassan.
Millioó Puszi
Nektek, hamarosan akkor újra itt.
Vigyázzatok nagyon magatokra!
