Újra a Fantasyn : )

Sziasztok BlogMolyok!

Végre végre oda jutok, hogy írok már, mi is történik itt velem, a Disney Fantasyn.

Visszajönni nem volt könnyű, egy rövid és élménydús vakáció után, de legalább ismerős volt a környezet és a kollégák is egyrészt. Jó volt újra találkozni újra az itteni barátokkal, és dolgozni is jó volt újra, leszámítva, hogy sok nézeteltérésem volt a pincérrel, akivel egy csapatban dolgoztam. Nem telt bele három hétbe, és már el is hagytam a megszokott környezetet, mivel a harmadik hét egyik estéjén, az egyik főnököm odajött hozzám, és csak annyit mondott időhiány révén, hogy menjek fel munka után a Remybe, az ottani manager szeretne velem beszélni. Nekem persze rögtön valami rossz jutott az eszembe, de aztán rájöttem, semmi ilyesmiről szó nem lehet, mivel az akkori vendégeim nem is látogatták a Remyt. A Remy az a hajón a legelegánsabb étterem, kettő van összesen a világon, egy a Disney Dream-en a másik pedig nálunk. Francia konyhájú, a ’Lecsó’ nevezetű Disney Pixar Film mintájára készült el, ahol a főszereplő patkány neve Remy. Meg is található az étteremben, több helyen, picit megbújva, de amint a vendégek belépnek, a Hostess vagy a Manager rögtön eldicsekedik hős kis patkányunk hollétéről. Ami az egészben a csodálatos számomra, amellett, hogy csak úgy kaptam egy ilyen lehetőséget, ami szó szerint az ölembe csöppent, hogy egy ilyen legendának a része lehetek. Van egy Gusto terem, a szőnyegeken, a székeken mindenhol Remy alakja tűnik fel, és természetesen minden evőeszköz, tányér, tálca, a méregdrága, kezdve a kristálypoharakkal. Összehasonlítva a lenti éttermekkel, ég és föld. Pont ezért tanulnom is kellett rengeteget. És ezért érzem még rendkívül szerencsésnek ezt a helyzetet. Soha nem volt alkalmam még egy ilyen ’fine-dining’ = elegáns, étteremben dolgozni, és most erre is akadt lehetőség. Most már jó pár hete ott dolgozom, egy jó kis csapat, hiányozni fognak, ugyanis ez a két hét és megyek vissza a ’dzsungelbe’ ahogy itt emlegetjük a lenti éttermeket. Viszont a chef annyira megkedvelt, hogy a napokban el kell mennem majd az HR irodába, ahol egy bizonyos interjú és papírok kitöltését követve elbírálják a helyzetemet, ami után megtudom, hogy kapok-e végleges pozíciót a Remyben, vagy nem. Mivel beszélt a Hotel Igazgatóval és a F&B Igazgatóval rólam, hogy tartsanak fenn. Általában ez nem megy ilyen egyszerűen, kérvényt kell benyújtani, aminek elbírálása hónapokba telhet, aztán interjúk sorozata és a várakozás a megüresedésre. Az én helyzetemben ez úgy néz ki most, hogy amint üresedés lép fel, az adatbázisukban én leszek az első helyen. Nagyon szerencsésnek érzem magam, boldog is vagyok folyamatosan, tudom, hogy mindez odafentről jön, Ő az, aki egyengeti az utamat, tudja, hogy nekem mi a jó, pont ezért minden nap hálát adok, hogy van munkám, képes vagyok dolgozni, és legfőképp, hogy másoknak boldog pillanatokat szerezhetek egyszerűen az én boldogságommal. Például, minden szombaton a főkikötőben vagyunk, Floridában, Port Canaveralban, és olyan jó a beosztásunk a Remyben, hogy többségben szabad vagyok. Így az első szombaton eldöntöttem, hogy veszek csokit és minden héten így teszek majd. Egy tradíciót indítottam el, azóta a szombati napok számukra a Chocolate Day. J Mindemellett összehasonlítva az előző pozíciómmal, sokkal nyugodtabb vagyok még annak ellenére is, hogy nagyobb a nyomás rajtunk, valószínűleg a jobb beosztás, és a picivel jobb fizetés miatt is érezhetem ezt. Mindenesetre, ha tehetném, maradnék, de most csak mivel nincs üres hely, vissza kell mennem a lenti éttermekbe. ÉS ha minden jól megy, januárban megyek is haza a kis édes első unokahúgom születésére, remélhetőleg megvár majd. 

Ja és még egy dolog az étteremmel kapcsolatban, a főszakács teljesen úgy néz ki, mint a filmbeli Gusto ’szellem-szakács’. Nagy bátran meg is kérdeztem tőle, hogy ez egy véletlen egybeesés-e. Azt mesélte, a film szerkesztője a Pixar stúdióból, a jóbarátja, egyszer volt a hajón is vendégként, soha nem lett kimondva így konkrétan, hogy ő a hasonmás, de behívni behívták már a pixar studioba, hogy készítsenek képet az ember méretű Remyvel. Sőt, még Linguini is megtalálható a konyhán, méghozzá cukrász személyében.

A több szabadidőnek az átka, hogy lehet pénzt költeni. : )  Ebben a pár hétben programoztunk is eleget. Delfinekkel úsztunk, Parasailingeztünk, Körbekocsikáztuk Cozumelt, a mexicói szigetet, meg jókat ettünk, mondjuk nem bántam meg egyiket sem.

Ami nagyon fog hiányozni sok minden mellett a Remyből az a gyönyörűséges környezet. A kilátás a tengerre, minden egyes este végignézni a naplementét amint lebukik a tenger mögé, a felhőket csodálni, a kikötőket, amint elhajózunk, a hatalmas hullámokat, a delfineket, bálnákat, amint szabadon úsznak a hajónkat követve….. és még sorolhatnám….az étterem eleganciája, rendezettsége, és persze a francia. Ugyanis a dolgozók nagy része francia, sokat beszélnek a nyelvükön, így kezd rám ragadni. Mondjuk az olasz és a spanyol után el is kell kezdeni franciát tanulni, sok a hasonlóság. 

Az utóbbi két hétben Florida közelében rengeteg viharos időbe keveredtünk, és a hajó úgy mozgott, mint még soha eddigi szerződéseimben. Ráadásul ez a francia étterem a 12-en van, ahol még nagyobbak a kilengések, mint lent. Dolgozni nehéz volt nagyon, nem beszélve a rosszullétekről, sokakat elfogott a tengeribetegség. Egyik alkalommal, még a személyzeti bárt is bezárták korábban, mondván, hogy nem biztonságos már. A negyediken van a bár, van egy cigiző rész is, ahol nyitott ablakok vannak, onnan néztünk a konkrétan előttünk emelkedő hullámokat, amik magasabbak voltak nálunk, na az félelmetes volt, de csak a látvány. Izgalmas is volt egyben, nem egy mindennapi eset. A lengőajtók csapkolódtak, úgy, mint soha eddig, a trolik néha még a fékekkel együtt is elmozdultak, anélkül nem is hagyhattuk sehol, nagyon oda kellett figyelnünk, hogy mindent lebiztosítsunk éjszakára, ezért leszikszalagoztunk minden szekrényt, fiókot, és a méregdrága borokkal teli hűtőt is kibiztosítottuk. Sokan le is mondták az asztalfoglalásukat a rosszullétre hivatkozva. Szerencsére a személyzet elég stramnak bizonyult. Meg a többség szereti az izgalmakat, kalandot. :D

Magyarul beszélni sokszor már furcsa, és nem megy olyan könnyen. Szerencsére az angolom érezhetően fejlődött, köszönhető valószínű a környezetváltásnak.  Egyébként mindig jó, ha az ember tanul valami újat. Az csak szinesíti a napjait és sajat magát.

Ittlétem során kialakult egy elég erőteljes nézet bennem, ami a Disney névhez köthető. Büszke vagyok, hogy ennek a társaságnak lehetek a tagja. Nem azért mert világhírű vagy mert a második legnagyobb vállalkozás a világon, hanem Walt Disney miatt. Sok mindent tanulhattam munkásságát követve, idézeteiből, kisfilmjeiből. Pozitívum és a lelkesedés, a hozzáállás a munkához, az az amit ő valahogy jól tudott. És ami még jobb, azzal, hogy elindította ezt a lavinát, meg is próbálta átadni, egészen élete végéig. „Ha másokért élnél, Te lennél a legboldogabb.” Ez az idézet ugyan nem tőle van, de teljesen igaz rá. Elindított lavinája néhol néhol ugyan rossz fele gurul, azért vannak még, akik a helyes mederbe sorolgatják.

’Álmok, ötletek, tervek. Nem azért vannak, hogy elmenekülj a valóság elől, hanem azért, hogy célokat adjon, okot a továbblépésre.’ – Walt Disney

Ezzel a gondolattal el is köszönök, hamarosan újra jelentkezem! Békés adventi készülődést! PusziPacsi