Felezőpont - 4. PIPAAAA

Blogmolyooook szevasztooook!

Hogy telik a nyaratok? Jól?  Na annak örülök…..nekem melósan…..haaaa XD

Ez a 4. Pipa, vagyis a felezőpont….még ugyan ennyi…..és még mindig bírom a gyűrődést…..legalább is úgy tűnik….annak ellenére, hogy most volt egy erőteljes mélypontom, úgy érzem, végig bírom csinálni…aztán majd meglátjuk. ( Ezúton is köszi Zsolti az utolsó leveled, ami lendületet adott!)

Itt minden ugyan olyan….nem változott semmi….esetleg a vendégkörben érezhető egy kisebb változás, ugyanis sokkal több családok jönnek, mint párok, és mivel ezek a cruise-ok olcsóbbak is mert nyár van, több afro amerikai vendéggel találkozhatunk, mint eddig. Azért vagyok ennyire tájékozott, mert már több mint egy hónapja room service-ben dolgozom. Kereken egy hónapig 5-5-ös morning shift-ben dolgoztam, ami reggel 5-től délután 5-iget jelentett. Ez abból a szempontból volt jó beosztás, hogy volt még egy nyugodt estém a napban. Időt nyertem ezzel sok mindenhez…legfőképp a gym-et és a szaunát használtam volna ki jobban, csak sajnos a lábaim „panaszkodni” kezdek már egy jó ideje, az okára még nem jöttem rá….pedig már orvosi segítséget is kértem….de majd csak javul a helyzet….mindenesetre hozzá kell szoknia a 10 óra gyalogláshoz…..Ebben az egy hónapban sok filmet is meg tudtam nézni végre, amire eddig nem nagyon futotta az energiám, időm, hol angolul hol olaszul hol magyarul. A legnagyobb előnye az a pénzmegtakarítás volt...szinte semmire nem költöttem 30 napon keresztül. Egy hatalmas hátránya volt ennek az egy hónapnak….nem tudtam kimenni. Egyszer sikerült 1 órára kijutnom, azért, mert St. Marteen-on utoljára voltunk, portot váltottunk, így nem hagyhattam ki. Az utolsó héten már nem bírtam ki, hogy ne kérjem meg kedves Ass. Matre D’-nket beosztás megváltoztatás miatt. Sikerrel jártam a kérésemmel. 1 hónapi folyamatos meló és semmi kintlét után rendesen ki is fehéredtem, és éreztem, hogy kezdek megzakkanni…..(jó nem olyan durva értelemben). És végre tudatosan is kimondhatom, nem csak állítom, nem a pénzért jöttem a hajóra dolgozni elsődleges célból…..hiába jobb jattot kapnék ha továbbra is a morning shiftes beoban maradnék, az hogy nem tudok kimenni, megőrjít….főleg mert most 2 új portunk is van; Puerto Rico= San Juan és Grand Turk….:)  Éjszakai beosztást kértem, az a legjobb szerintem, minden egyes nap szabad vagyok napközben….persze az más kérdés, hogy sokszor aludnom kellene, de egyáltalán nem vagyok álmos, a lényeg, hogy megpróbálom beosztani jól az időmet, hogy azért pihenjek is valamennyit. Tehát most a beosztásom úgy néz ki, hogy este 10-kor kezdek, és reggel 9-kor fejezem be, éjszaka 1 körül van egy egy órás szünetem, na akkor általában mindig alszok….:D  Éjszakaisként én lettem  a tolószékek felelőse, minden egyes nap hajnali 4-kor végig kell járnom a hajó bizonyos pontjait, ahol wheelchair-ek (kerekes székek) vannak elhelyezve, hogy leellenőrizzem, ott vannak-e, és ha hiányzik, pótoljam a raktárból. Ez szuper lehetőséget ad arra, hogy teljesen kiismerjem magam a hajón, tudom mit hol találok, a muster station-októl(=gyülekező kp-ok)  a crew, guest lépcsőkön (számaik szerint), az üzleteken, a show termeken keresztül, a fő éttermek –ig.

Már egész jól megy az angolom, ennek rendkívül örülök, már nem érzem magam olyan korlátoltnak a beszédben, és persze az olaszt is napi szinten használom. Azt hittem soha nem fogom mindkét nyelvet egyszerre jól beszélni úgy, hogy ne kavarodjak össze, de most úgy érzem ez jól megy.

 Volt egy borzalmas hét a múlt hónapban……egyik nap egy vendég tűnt el, mindenhol őt keresték, aztán természetesen megkerült, a következő nap „sierra team” –et riadóztattak, ami sürgős emergency ellátást jelentett, egyik vendég nagyon megsérült. De! ami a legdurvább, hogy azon a héten még egy értelmileg bolond vendég is tartózkodott a fedélzeten, egy középkorú egyedülálló nő, aki felakasztotta magát depressziója miatt, így a holttestét, addig amíg a fő kikötőbe nem értünk, az egyik alsó fagyasztóban tartották…. Persze minden ilyen esetet a vezetőség a lehető legnagyobb diszkrécióval kezel.

Még körülbelül 2 hónappal ezelőtt volt egy megtisztelő feladat számomra. Még lent dolgoztam a back dining roomban, amikor egyik nagyfőnökünk felhivatott a Crimson dining room-ba, persze nem mondta meg, hogy miért…természetesen elkezdtem izgulni, hogy valahova betesznek valaki helyett dolgozni. Jogos volt a félelmem, hiszen ha látnátok, hogy hogyan dolgoznak a pincérek a dining room-ba, megértenétek….mindenesetre picit megnyugodtam amikor megtudtam mit kapok feladatnak.  2 magyar házaspárnak kellett segítenem a menü lefordításában, aztán azt továbbítanom kellett a team head waiternek….igazából csak ennyi volt a teendő, de én nagyon élveztem. 1 héten keresztül kellett erre a fél órácskára felmennem, élveztem nagyon, végre egy picit magyarokkal is beszélhettem, meg jó volt egy picit fontos személynek érezni magam, hiszen én voltam a közvetítő. De mindezt leszámítva, továbbra sem áll szándékomban a dining room-ban dolgozni később, majd egyszer részletekben leírom ennek okát, és hogy hogy néz ki a rendszer.

Ja igen! A kapitánynak a felesége és egyszem pici gyermeke is a hajón tartózkodik még pár hétig. Ő az egyedüli pici gyermek a Deck 0-n….olyan aranyooos….szőke göndör hajú pici Vincenzo.

Most kifogytam a mesélnivalóból, ha valakinek kérdése van esetleg, olyanokra gondolok itt, akik kérdezősködtek a munka iránt, szívesen válaszolok privát levelekre, csak írjatok.

Még mindig rengeteget és annál is többet gondolok Rátok és alig várom, hogy újra láthassak Mindenkit! Millió és millió puszi Nektek, Vigyázzatok Magatokraaaa!

Üdv az óceán túlról….

Brenda : ) (egyik hajós nevem XD)

Ja igen! Csak hogy nehogy bárki téves információkat szűrjön le a képek és a bejegyzések alapján......Michele-nek hívják Őt, Szicíliából érkezett, most nincs már a Dream-en, a Freedom-on dolgozik...mint a gépészet részleg kisvezetője......október közepén találkozik a két hajó St. Thomas kikötőjében, ha a Jóisten is úgy akarja, mi is találkozunk ott......:)
Na ennyiiiiii, puszííííPÁÁÁÁÁÁÁÁÁ