Szevasztok BLOGmolyok!!!
Megint megcsúsztam egy kicsit az időzítéssel,
mentségemre szolgáljon az a fizikai, testi, lelki fáradtság, ami erősen úrrá
veszi lassan a szervezetemet…. Ennek ellenére még mindig bírom valahogy, de
minden nap egy kihívás már, hogy hogyan bírom ezt a kimerültséget eltüntetni. 8
hónapja már hogy felszálltam a Dream-re és útnak eredtem vele….temérdek kaland,
élmény, nevetés, sírás, búcsúzás, elismerés, különleges élethelyzet,
hiányérzet, barátok, partyk, nemzetek, kultúrák…..mind hozzájárultak a mostani
nézeteim kialakításában. És még ha most hétvégén haza is mentem volna ( ahogy
eredetileg volt írva), akkor is az életem egyik fontos időszakát jelentené, ami
sok szempontból megvilágítást adott az élet bizonyos helyzeteiben és a világ
felé irányuló hozzáállásomban.
Mi vagyunk az öreg rókák a fedélzeten, talán azt is mondhatom, mi vagyunk a
legrégebb idő óta itt egyhuzamban. Ez jó érzés, ismered már a dolgokat, embereket,
hogy mit lehet, mit nem, pont emiatt lehetőség van másokat felkarolni, az új
éppen sign on-osokat eligazítani,
tanácsokat adni, elvinni szép helyekre, egy kis lelket önteni beléjük, még
annak ellenére is, hogy szíved szerint néha jól elvennéd a kedvét az egésztől. De
az összefogás a legfontosabb és a támogatás.
Pár hónapja még nem tudtuk elképzelni, milyen
lesz, ha már csak ketten maradunk a régi csapatból, és mindenki elmegy…..na hát
a Gondoskodónk nem hagyja, hogy egyedül érezzük magunkat. Természetesen nagyon
hiányoljuk a régi itteni jó arcokat mellőlünk, akik helyett nemrég érkezett
Niki és Ani, két ugyan olyan jó arc magyar maffia tag. Rendkívül örülünk nekik,
már csak azért is, mert meghozták közénk újra azt a kezdő lendületes érzést,
lelkesedést minden felé….és ez csak pozitívan hatott. Mindenben benne vannak,
mindenre foghatók, rengeteg az energiájuk (MÉG!!! :D ) és karácsonyra is húztunk, így még szebb lesz
az itteni kis szerény melós ünnepünk.
Ami a pozíciómat illeti, még mindig a Lido-ban
dolgozom, ugyan abban, mint eddig, és ami azt illeti, nem is szeretnék ezen
változtatni hazamenetelemig. De persze sajnos nem én döntök. A dining room
borzalmas, és nem nekem való, nem áll szándékomban ott dolgozni kevesebb
fizuért, szabadidőért és sokkal több melóért. Anthonynak, a Lido-s főnökünknek
már említettem szándékaim, valamint hogy próbáljon harcolni mellettem, ha
esetleg olyan vérmes ötletük támadna a vezetőségnek, hogy a dining room
csapatába akarnának beosztani, mint A kezdő béna….
A főnökeim szerint nagyon jó menedzsment
készségeim vannak, méghozzá olyannyira kitartanak emellett , hogy be is
ajánlottak a Food Managerhez egy beszélgetésre. Nem tudtam igazán az elején
mire megy ki ez az egész, de mint kiderült a felvilágosítás után, amit kaptam
hogy konkrétan egy Assistant Food Manager pozícióra ajánlanak engem, és ebben a
főfőnök a food menedzser tud papír ügyileg segíteni. A kisebb pozíciójú
főnökeim szerint meg vannak a képességeim rá, a f.m. meg megtudakolta a
végzettségemet ami szerint még alkalmas
is lennék rá. Úgy kell elképzelni ezt a pozíciót, mint a nagyfőnök
asszisztense, de nem egy irodai ülős munkáról van szó, persze az is van benne.
Ehhez egy hosszabb, hónapokik tartó traininges időszakon kellene részt vennem a
következő szerződésben ami után ha megkapom az előléptetést hivatalosan is
Assistant Food Operation Manager lennék ráadásul még sokszorossá növekedne az
akkori fizum is. Nagyon csábító ajánlatot kaptam, amihez már csak a papírmunkát
kell elvégezni, mind pénzügyileg is sokkal jobban megérné de leginkább a
jövőbeli tervemre való tekintettel nagyon előnyös pozíció. Idővel majd kialakul
a döntésem, most még teljesen 50 -50 % -ban állok mellette és ellene. Mindenesetre
egy nagy elismerésként éltem meg ezt is, ami egy újabb kis pozitív sugarat
csalt a napjaimba.
Az már kevésbé, hogy a legelső
beszélgetésemkor az F&B Managerrel kiderült, hogy még egy csodás héttel
meghosszabbították a szerződésem, így csak január 25-én megyek haza, ami egy
hét híján 10 hónapot jelent. Már a csak a tudat is lefárasztott még jobban,
nagyon bele éltem magam már a 18-ba, de nincs mit tenni, sajnos megtehetik, „játszadozhatnak,
tologathatják ide oda kedvükre” a sign off-on-os dátumunkat. Ez azt jelenti
hogy még 6 hét…..már visszaszámolok….de nem gondolok még a karácsonyi időszakra…próbálom
mindig a figyelmemet is elterelni,ami picit nehéz amikor ünnepi zene szól már
mindenhol és az üzletekben is és a partokon is ott vannak a jelek. Benne van a
levegőben…..de mégsem úgy….
Több mint egy hónapja már, hogy megkaptam a
hónap dolgozója jelölést, vele együtt a 24 óra OFF.ot. Hát mint ne mondjak, egy
részről meg sem lehetett érezni, más részről pedig érdekes volt újra dolgozni
menni 24 óra nem melózás után. A részünkre rendezett esti aperitivon
lehetőségünk volt együtt ünnepelni egymást mi jelöltek az összes vezető
személlyel, kezdve a kapitánytól a biztonsági hivatalnokig. Amikor megérkeztünk
a Song Barba ahol tartották ezt az eseményt, minden fehér ruhás egy sorfalat
állva végig üdvözöltek egyesével bennünket, ki kezet rázva ki megölelve
köszöntött minket jelölteket. Készültek fotók is rólunk, egy csodálatos büfé
tárult elénk, és a kifogyhatatlan italok sora, amit „kollegáink” lelkesen
szolgáltak fel nekünk. Érdekes volt szokatlan érzés, nem dolgozni, kiszolgálva
lenni, ünnepeltnek lenni. Még a híres show-ra is elmehettünk aznap este a
színházterembe, ami egy hihetetlen élményt nyújtott nekünk. Látni azokat
akikkel nap mint nap találkozol a folyosón, a mosodában, a crew barban, a
bulikon vagy akár az étkezőben dolgozni, nem egy szokványos érzés. Kaptunk
engedélyt a vendég területen tartózkodásra is, természetesen egész este a csini
ruha volt a feltétel mindehhez. Az esténket a vendégek Caliente disco-jában
zárhattuk egy kis bulizással. : )
Mostanában végre újra elkezdtem sűrűbben
használni a szaunát, és az edzőtermet, ahogy az energiám futja, van hogy
esténként amikor 11-kor végzünk, gyorsan átöltözök és felszaladok még egy kis
edzésre, egészen éjfélig, mert akkor bezárják sajnos. Próbálok odafigyelni az
egészséges étkezésre is, ami nagyon nehéz már csak ha a munka beosztásunkat
nézzük is, kezdve ott, hogy nincs időnk reggelizni. Egy igazán jót enni is már
csak a portokban tudunk, annyira sablonosak már ezek a fedélzeti menük, nagyon
vágyom már egy kis otthoni finom gulyásleves- banános nutellás palacsinta vagy borsós
raguleves – dobálós túrós menüre…….de a paradicsomos húsgombóc is megtenné. : D
Na jóóóó, itt most le is állok…………..
Megyek is aludni, van pár órácskám, és megint
kezdek, legyetek jók, ha tudtok ;) Értékes várakozást, lélekben teljes készülődést
kívánok Mindenkinek, és a Legmeghittebb Karácsonyt a szeretteitekkel együtt! Főzzetek
sok sok forral bort, az adventi vásárba is menjetek el helyettem és tegyetek
minden nap valami jót valakivel, hogy felhajthassatok egy háromszöget az
angyalkátokon. : )
Ha bárkinek van ideje küldhet nekem adventi-karácsonyi
olvasnivalót, nagyon jól jönne most! Ha már a nincs elég jó netem ahhoz, hogy letöltsem,
a Reszkessetek betörők összes részét! : ( Köszönööööm T.SZ. Banyám az e-mailed!
Ölelés, puszik, vigyázzatok, már csak hetek
kérdése és találkozunk! : D
Brenda : )