2013. május 4., szombat

Életjelek 3. Az idő repül, 1. hónap PIPA


Ciaoooo Mindenki!

Tudom rég jelentkeztem már nagyon, egyre csak sűrűsödnek a napjaim. A fáradtság az a legaggasztóbb számomra, nem mintha gondom lenne vele, csak ijesztően messze van még a december, hogy aludhassak egy jót, legalább 6 órát egybe. :S

Mostanában nagyon sok training van, ezek általában 4 órásak, és a végén teszttel zárjuk. Nem olyan unalmasak ezek, csak mivel mindenki fáradt, így az elalvásnak a veszélye sokkal nagyobb. Frissítőnek szerencsére mindig tesznek oda nekünk üdítőt, kávét, sütikét, juice-t. Én olyan peches vagyok, hogy nekem mind a 3 héten idáig, a lunch offos napomra tették a traininget, ami azt jelentette, hogy szabad lettem volna reggel 9-től, egészen délután 5 óráig, de így csak a kora délutáni óráimat kaptam meg szabadnak. Utánajártam azért, miért lehetséges ez, de sajnos nem tudtak jobbmegoldást találni számomra, ez a véletlen műve kizárólag. Na de remélem jövőhéten már tényleg szabad leszek úgy igazából!

Az officereknél már teljesen biztosan mozgok, nagyon szeretek ott dolgozni, már minden vendégemet jól ismerem, tudom, mit fog rendelni, tudom a különleges kívánságait, úgy érzem, ők is kezdenek megszokni, megszeretni engem. Furcsa ez a hajós élet, napközben még kiszolgálom őket és este már velük koccintok a bárban, vagy ha éppen nem velük, akkor az F&B főnökünkkel vagy a szórakoztató részleg nagyembereivel. Mivel egy „dobozba” vagyunk összezárva, kikapcsolódásnak pedig a személyzeti bár nyújt lehetőséget minden egyes este, ezért elkerülhetetlen, hogy ne legyen legalább egy ismerős a helyszínen. Természetesen gondolnak ránk, így a programunkat is színesíteni próbálják rendszeresen. Egyik este például karaoke esten vettünk részt. Otiliával (Ő a szomszédos Pity Officerben dolgozik, ahol románok esznek) énekeltünk néhány számot, a végén már 6-an 7-en gyűltünk össze a We are the world-re. Élvezetes egy este volt az biztos!

Minden egyes hónapban van időszak záró buli, kíváncsiak voltunk milyen, így elmentünk. A zene az tűrhetőnek mondható minőségileg, de tartalmilag elkéne kis változás, ezt a megállapítást szűrtük le. Egy biztos. Élmény volt végre kicsit kiöltözni, és kikapcsolódni, elfelejteni a munkaruhánkat viselni, ami már teljesen hozzánk nőtt, és a monotonnak tekinthető munkánkat egy időre félretenni.

A szülinapom, mint minden egyes másik nap, ugyan úgy telt, viszont valaki a magyarok közül, feltüntette az én szülinapomat is a többi áprilisi között (havi szülinapi táblát nyomtatnak, én pont lekéstem az április 6-ai hajóra szállásommal) így nagyon sokan felköszöntöttek, még ajándékot is kaptam az egyik kedves Officerünktől, meg a magyaroktól. Csak 27-én került sor a megünneplésre, mivel a vezetőség egy esti special cleaning-gel ajándékozott meg. A buli mindenesetre nagyon jól sikerült, más is ünnepelte a szülinapját aznap és külön-külön felköszöntöttek minket közösen az ott bulizók.

Nem tudom mennyire emlékeztek, legalább is egy néhányan közületek, hogy mennyire féltem, hogy majd hazaküldenek valamiért….na most ez tényleg nem ilyen egyszerű szerencsére, de az egyik román srácnak mégis sikerült. Egyik este nagyon sokat ivott, és fent a cigiző részben egy belga srác felidegesítette valamiért, összeverekedtek, majd hazaküldték. Nem telt bele két teljes napba és csomagolhatott…..A másik srác megúszta, maradhatott, elvileg ő volt az „áldozat”. Egy másik sráccal meg éppen ma közölték, hogy áthelyezik a Sunshine-ra (ami nem mellékesen Európába megy)….egy kérdést sem tettek fel neki, h akarja-e, jövő héttől már nem dolgozik velünk. Nem tudom mennyire gyakori ez az áthelyezgetés, én mindenesetre nem szeretnék semmiképp hajót váltani….még! XD

Az angoltudásom is egyre javul, bár inkább az olaszt használom többet, hiszen munkaidőmet az Officer Dining Room-ban töltöm. A kapitánnyal és a delegációjával nap mint nap szemkontaktusba kerülök, hiszen a kapitány dining room az officereken keresztül bejáratos. A hajó kapitánya Massimo Marino, itáliai, 83 ót hajózik, igen szimpatikus, úgy mint a hotel manager, a cheff engineer és a többi vezető.

Körülbelül 5000 ember van a hajón, ebből a személyzet a fele. A személyzeti központi részleg a Deck 0-n van, itt vannak a központi irodák, medical center, dining room-ok, paymaster iroda, fő mosoda, beszálló kapuk, varroda…stb…Mivel minden nap ugyan azokat az embereket látjuk és annak ellenére is, hogy cserélődik a személyzet hetente, (mindig van ugye aki megy és jönnek újak) egyszerűen nem lehet elkerülni azt, hogy ne beszéljenek az emberek egymásról. Itt olyan mértékű a pletykálkodás, mint sehol máshol. Még a Barátok Közt is makkfitty ehhez képest! A személyzet többségének nincs ideje a munkán kívül másra, csak pihenésre. Egy két lelkes sportoló rendszeresen használja a gym-et, többen a spa-t is, nekem is tervbe van véve, csak még úgy érzem kell pár nap, hogy teljesen áttérjek erre az életformára, amit csak és kizárólag nagyon sok vitaminnal, víz ivással, pozitív gondolkodással, és lelkességgel lehet megvalósítani. Apropóó víz! Az óceán sós vízéből nyerjük ki egy szűrő rendszer segítségével az édesvizet, ami nem a legjobb ízű, nem is nagyon ajánlják, éppen ezért ásványvizet lehet vásárolni a bárban.

A személyzet többsége ázsiai vagy afrikai vagy dél amerikai. Legtöbbjüket mi csak úgy hívjuk, rizsevők. Semmi rasszizmust nem értünk ez alatt. Csupán csak a láttak alapján jött ez a találó elnevezés ugyanis reggel, délben, este és az éjjeli vacsikor is rizst esznek. Olyan mértékű rizs fő minden egyes órában, hogy ennyit még életemben nem láttam összesen. 3 hatalmas kondérban főzik, és kiöntik egy egy nagy lábasba, olyan, mintha a víz helyett is rizs lenne. „NO rise, NO power!” Ez a leggyakoribb szlogen, bár ez már tényleg sértően hangozhat, főleg, ha a kulturális nézeteket figyelembe vesszük. Szóóval, semmi rasszizmus, amúgy olyan felismerhetetlenek, annyian vannak, és mind ugyan úgy néznek ki számomra, de van egy két perui, fülöp szigeti, új zélandi, és még sorolhatnám, akikkel összebarátkoztam már.

Aminek most már nagyon örülök az az, hogy nem vagyok új. Eltelt az az időszak, amikor még azt mondogatták, ha nem tudtam valamit és megkérdeztem, hogy „ááá. Új vagy, mi?" Ez rendkívül zavart valamiért. Persze büszkén mondtam, „első/második hét, első szerződés" most már megnyugtató picit, hogy vannak nálam újabbak is.

Ezalatt a pár hét alatt 2-szer cseréltem kabint. Legeslegelőször a security Emily-vel, másodszor meg a bartender szerb Jovana-val laktam egy kabinban, de Évivel végre sikerült összeköltöznünk. Évi Romániából jött, de magyar és nagyon jól kijövünk egymással.

Kettő nap és ünnepelhetem, hogy a 8-ból letudtam 1-et. MÁR CSAK 7hónap….pfffff XD

Ennyi futotta most az erőmből, lehet ennem kellene egy kis rizst XD, de mindjárt elalszom itt a képernyő előtt, pedig még csak a reggeliztetést tudtuk le, de ma Port Canaveral day van, és ilyenkor mindig készenlétben kell állnunk a USPG (Food&Beverage ellenőrjei) előtt. Ezért van minden egyes héten deep cleening. Rettentően rettegnek a vezetők, mert ha sok pontot veszítünk az ellenőrzéskor, elbukhatjuk a vizsgálatot, és a hajó nem mehet tovább (volt már erre példa) ….szóval ilyenkor mindig stresszesebb a helyzet, több a meló, nem is nagyon szeretjük a Port Canaveral napot.

Millió puszit küldök HAZA, minden egyes nap gondolok Rátok!